Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A munkáltatók többnyire a rehabilitációs hozzájárulás megspórolásának lehetősége miatt kezdenek elgondolkodni azon, hogy akár ők is foglalkoztathatnának e munkavállalói körből dolgozókat. Ehhez igénybe vehetik személyzeti tanácsadók, munkaerő-közvetítők vagy -kölcsönzők segítségét is − mostanra a legtöbb nagyobb vállalkozásnál már van rehabilitációs üzletág −, de egy átgondolt és a cég igényeire szabott forgatókönyv mentén ez akár saját hatáskörben is megoldható. Idén januárban ingyenesen elérhetővé vált a Foglalkozási Rehabilitációs Tudástár honlapja (frtt.hu), amely a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Főigazgatósága támogatásával jött létre. A honlapon módszertani útmutatások, ötletek, tanácsok, valamint a köz- és versenyszférából összegyűjtött foglalkoztatási jó gyakorlatok találhatók. Emellett a jogi háttérről és a különféle támogatási lehetőségekről is naprakész információkat találhatnak az érdeklődők.
Amennyiben valóban hatékony és a cég tevékenységét is támogató programot szeretnének, ehhez mindenképpen az az első lépés, hogy tájékozódni kezdenek arról, hogy ki számít megváltozott munkaképességűnek, és hogy az egyes csoportok milyen feladatok ellátására lehetnek képesek. Továbbá felmérik, hogy mindezek alapján tevékenységük mely fázisában van egyáltalán lehetőségük megváltozott munkaképességűnek érdemi feladatot adni a meglévő munkakörök vagy újak kialakítása révén. Ehhez azonban a vállalkozásnál végzett összes munkával kapcsolatos kockázatbecslést is figyelembe kell venni, illetve azt is, hogy a megváltozott munkaképességűek alkalmazása milyen kockázatot jelenthet a többi dolgozóra. A céges kockázatbecslések mellett a Foglalkozások egészségügyi tényezői című kézikönyv komoly segítség jelent.
Az érdemi munkával járó feladatkiosztás nagyon fontos − mivel a munkatársak esetleges ellenérzésein megbukhat az egész program, és a cég ugyan megspórolhat egy kis pénzt, de a társadalmi befogadást nem mozdítja elő. Ezért ha már megszületett a döntés, a későbbiekben mindképpen érdemes előre felkészíteni a munkatársakat is arra, hogy mit tervez a cég, és milyen teljesítményt vár majd el az új dolgozóktól. Egy acélgyárban is dolgozhatnak az érintettek − például irodai feladatokat ellátva, sőt akár a cég iránti lojalitást is növelheti, ha a gyár egy korábbi, esetleg megsérült dolgozója számára ajánlanak fel a képességei felmérése után másik pozíciót házon belül.
A vállalatoknak azt is érdemes megvizsgálniuk, hogy meglévő állományukban van-e megváltozott munkaképességű vagy bármilyen egészségkárosodást elszenvedett dolgozó. Ezt követően érdemes a jogszabályok alapján kiszámolni a fizetendő rehabilitációs hozzájárulást, illetve a kiváltásához szükséges létszámot, a foglalkoztatáshoz elérhető támogatásokat, illetve azzal is számolni, hogy új dolgozók esetében gyakoribb lehet a hiányzás, akár az egészségi állapot, akár az ezzel kapcsolatos felülvizsgálatok miatt. Azt is meg kell fontolni, hogy ezt követően érdemes lesz minden egyes beszerzésnél megvizsgálni, hogy az új eszközöket a megváltozott munkaképességűek vagy fogyatékkal élő dolgozók is tudják-e használni, és erre tekintettel kialakítani a beszerzési stratégiát. Majd ha megszületett a döntés, egy rehabilitációs felelőst kell kinevezni. Az ő feladata többek között, hogy a vezetőket is felkészítse arra, hogy az eddigiektől eltérően már egy speciális igényű, szükségletekkel rendelkező munkavállalói kör vezetése is a feladatuk lesz.
Azt is pontosan meg kell tervezni, és elő kell készíteni, hogy az új dolgozók foglalkoztatása milyen többletfeladatokkal járhat az előkészületek, illetve a napi munka során az adott osztályokon, ahová felvennék őket. Érdemes azt is felmérni, hogy a munkakörnyezetben, az épületben, mosdókban, parkolóban kell-e bármilyen átalakítást tenni, szükség lesz-e speciális munkaeszközre, szoftverre, ha megváltozott munkaképességűt fogadna a vállalat. Ekkor érdemes az üzemorvost is bevonni a tervezésbe, már csak azért is, hogy szükség esetén úgy alakíthassanak át egyes munkaköröket vagy határozzák meg munkaidő hosszát, az elvárható teljesítményt, hogy teljesíthetők legyenek egy megváltozott munkaképességű dolgozó számára is úgy, hogy nem okoz további állapotromlást. Mindenképpen érdemes egy, a beilleszkedést segítő képzést kidolgozni az új dolgozóknak is. Ezt követően kerülhet sor a toborzásra és kiválasztásra, majd a munkaköri alkalmassági vizsgálatokra. Utóbbira a munkaidő és a munkaközi szünetek gyakoriságának meghatározása mellett az egészségben bekövetkezett változások mérése miatt, de a munkabér meghatározása érdekében is szükség van. Érdemes mentort is rendelni a megváltozott munkaképességű dolgozók mellé, mivel így gyorsítható fel a beilleszkedés.
