A globális gazdaságban egyre elterjedtebb az üzleti, gazdasági tevékenységek kiszervezése, illetve egyre hosszabbak az egyes vállalatok ellátási láncai, ami jelentősen átalakítja a munkakörnyezetet is. Épp ezért fokuszál az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) új jelentése a munkahelyi biztonság és egészségvédelem ezeken az összetett beszállítói és szolgáltatói hálózatokon belüli helyzetére. A tanulmány a témában rendelkezésre álló szakirodalom és különböző kormányzati intézkedések elemzésével, illetve konkrét esettanulmányokkal áttekintést nyújt arról, miként kezelhető és szorgalmazható a munkahelyi biztonság és egészségvédelem kérdése a szállítói láncon belül, és milyen ösztönzőkkel és eszközökkel segíthetik a vállalatok a jó gyakorlatok alkalmazását beszállítóik és alvállalkozóik körében. A jelentés elsődleges, az adott vállalat és a beszállítói, valamint a termékeit értékesítők közötti, valamint másodlagos, azaz a cég és kiszervezett tevékenységeket − mint például a karbantartás, takarítás − ellátó partnerek közötti szállítói láncokat különböztet meg.
Ugyanakkor korántsem egyszerű azon vállalkozások helyzete, amelyek szeretnék elérni, hogy a munkabiztonságra ügyelő partnerekkel működjenek együtt. A piaci alapú üzleti megfontolások, a fenntarthatóság és a vállalat társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos programjai mellett ugyanis külső kényszerítő tényezőkkel − például bizonyos jogi követelményekkel, valamint az érdekeltek, egyes fogyasztói és más lobbicsoportok érdekeivel − is számolniuk kell. Bár jelentős eltérés van a különböző ágazatok és a különböző méretű vállalatok között, a jelentés szerint gyakran csak szabályozási, valamint piaci alapú intézkedések és kezdeményezések elegyét alkalmazva sikerül rávenni a vállalkozásokat arra, hogy a teljes szállítói láncukon belül mozdítsák elő a munkahelyi biztonság és egészségvédelem kérdését.
Azon vállalatoknak, amelyek igyekeznek magas munkabiztonsági követelményeket támasztani beszállítóikkal szemben, a szerződéses folyamat számos pontján jelen kell lenniük. A szerződéskötés előtt biztonságos alvállalkozókat kell választaniuk, felügyelniük kell az alvállalkozók munkáját, a szerződés lejártakor felül kell vizsgálniuk az alvállalkozók munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi teljesítményét. A jelentés szerint a legsikeresebb kezdeményezések különböző megközelítések elegyét alkalmazzák, és egyértelműen jutalmazzák a környezeti és társadalmi szempontból felelős viselkedésformákat. A magyar szabályozásban elsősorban a nagyobb építkezéseken írják elő, hogy a fővállalkozónak milyen kötelezettségei vannak a döntően alvállalkozók által ellátott egyes munkafolyamatok koordinálása érdekében. Más kérdés, hogy valójában mennyi figyelmet fordítanak erre a cégek és hogy mennyire veszik komolyan a jogszabályokat.
A biztonsági tanúsítási rendszerek szintén komoly lehetőséget jelentenek a cél elérhetősége érdekében. A különböző nemzeti rendszerek nemzeti irányító testületei jelenleg is vizsgálják azt, hogyan fogadhatnának el egy közös, az egész EU-ra kiterjedő megközelítést, ami segítené az Európán kívüli alvállalkozókkal folytatott együttműködést. De ide sorolható az a 2011-ben kiadott, multinacionális vállalatoknak szánt irányelvgyűjtemény is, amely 42 OECD-tagország által elfogadott, nemzetközi befektetésekhez tett ajánlásokon alapul. A beszerzési stratégiákon és a biztonsági tanúsítási rendszereken kívül a jelentés olyan más megközelítésekről is beszámol, amelyekkel csökkenthető a szállítói láncon belül előforduló munkahelyi balesetek és megbetegedések száma, és amelyeket Európában még szélesebb körben lehetne alkalmazni. Ezek közé tartozik a szerződéses kötelezettségek tisztázása, a kommunikáció javítása, az együttműködés és a képzés, valamint a közös ellenőrzési eljárások bevezetése.
