Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Egyelőre minden fél hallgat az E.On magyarországi gázüzletágának (az E.On Földgáz Trade Zrt., illetve az E.On Földgáz Storage Zrt.) eladása kapcsán, sem a vételárról, sem a november végi bejelentéskor \"ígért\" december közepi véglegesítésről nem nyilatkoztak (egyértelműen) a felek. Közben információink szerint a korábban kiszivárgott 800 millió eurós vételár akár a harmadával is alacsonyabb lehet a végső szerződésben − ebben az esetben 600 millió eurót, jelenlegi árfolyamon mintegy 175 milliárd forintot kell kifizetnie az államnak, illetve cégének, az MVM Zrt.-nek − a finanszírozási tervekre azonban egyetlen érintett sem kívánt kitérni.
A Miniszterelnökség november végi közleménye arról szólt, hogy az E.On-cégek érintett üzletrészeinek átruházásáról szóló adásvételi szerződést december 15-ig véglegesen \"kitárgyalják és kézjegyükkel is ellátják\" a felek, majd január utolsó napjáig alá is írják a dokumentumot. A Napi Gazdaság finanszírozási tervekre, vételárra, illetve konkrét határidők tartására vonatkozó kérdésére Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke annyit közölt, hogy \"a tárgyalások zajlanak a kormány és a cég között, jó ütemben, a szerződés véglegesítése felé\". A fejlesztési tárca szerint a \"témában zajló tárgyalások a lezárásukhoz közelednek\". Arra a kérdésre azonban, hogy a részvény-adásvételi szerződés aláírásának céldátuma változatlanul január 31., nem kívánt nyilatkozni sem a német, sem a magyar E.On, illetve elzárkózott a kommentálástól az MVM is.
A két cégből álló csomagban a földgáztárolót üzemeltető E.On Földgáz Storage jelent értéket, a veszteséges E.On Földgáz Trade csupán a 2015 végéig érvényes orosz hosszú távú gázszerződés miatt (utóbbi állami hatáskörbe vétele ugyanakkor nem igényelte volna a veszteséges cég megvásárlását). A rezsicsökkentés ráadásul egészen biztosan nem volt \"jó\" hatással az E.On-cégek árára − fogalmazott egy cégvezető. A sajtóban több híradás is elhangzott a gázüzletág \"felülárazása\" kapcsán, Mártha Imre volt MVM-vezér az Indexnek azt mondta, \"a kormány nagyjából 500 millió euróval többért készül megvenni az E.On cégeit, mint amennyit azok a vagyonértékelések alapján érnek\" − ezek Mártha szerint 40 millió, illetve 300 millió euróról szóltak. Hivatalosan sem a kormány, sem az MVM nem reagált a felvetésre, illetve ilyen vagyonértékelések létét sem erősítették meg piaci szereplők. Jellemző ugyanakkor, hogy a négy legnagyobb tanácsadó cég közül három is azzal utasította vissza lapunk erre vonatkozó kérdését, hogy valamilyen formában érdekelt az ügyletben.
Forrásaink szerint a 40 millió euró bizonyosan irreálisan alacsony ár lenne (csak az E.On Földgáz Trade eszközállományát tekintve is), egy név nélkül nyilatkozó cégvezető szerint ráadásul a vételárnál is nagyobb problémát jelenthet, ha a kormány stratégiai elképzelések nélkül vág bele egy százmilliárdos ügyletbe. Ahogy fogalmazott, nem lehet véletlen, hogy a piaci pletykák szerint felmerült a teljes MVM-vezérkar lemondása, kevéssé látszik ugyanis kivitelezhetőnek a hatalmas új üzletágak MVM-be integrálása, illetve azok későbbi sikeres működtetése.
A reális értéket megalapozó források, dokumentumok hiányában megkérdőjelezhető a lehetséges vételárral kapcsolatban felmerült becslések hitelessége − mondta lapunknak Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója, aki szerint ugyanakkor nem életszerű, hogy ekkora különbség legyen két értékelés között. Hegedűs szerint ugyanakkor nem elsősorban a vételár a kérdés, miután önmagában az is vitatható, hogy valóban szolgálhat-e stratégiai (nem politikai) érdeket a \"szerény\" anyagi eszközökre − nagykereskedelmi jogra és a gáztározókra − vonatkozó tranzakció. Piacgazdasági logikával semmi értelme a felvásárlásnak, egy több száz millió eurós ügyletet pedig az ellátásbiztonsági szempontok nem igazolnak, a gáztározók szerepe a globális tendenciák tükrében jelentősen leértékelődött. Hegedűs szerint éppen a rezsicsökkentés bizonyítja, hogy a kabinet birtokában vannak az árbefolyásoláshoz szükséges eszközök, noha az is érthetetlen, hogy miért ne lehetne tisztességes nyeresége egy közszolgáltatást végző, abba befektető vállalkozásnak − tette hozzá a szakember. Európában − például Franciaországban − van példa az állami tulajdon dominanciájára az energiaszektorban, a nagy cégeket azonban nem szokás \"rángatni\", kivonni a piaci törvények hatálya alól. Hegedűs szerint nem alaptalan az a feltételezés, hogy az oroszokkal folytatott gáztárgyalásokon az E.On alkupozíciói valamivel jobbak, mint a kormányé.
