Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ez évi, hulladékfeldolgozásra szóló pályázatok kiírásánál a minisztériumi engedélyre várunk, így saját magunkhoz képest nagyjából egy-két hét csúszás várható az idei hulladékfeldolgozási szerződések megkötésénél − mondta lapunknak Vámosi Oszkár, az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. (OHÜ) ügyvezető igazgatója. Tavaly az első szerződéseket nyár közepén kötötték a feldolgozókkal, ám volt olyan is, amit az eredeti tervekkel szemben kilenc hónapos csúszással írtak alá. Az ideieket augusztusra tervezte kiírni az ügynökség, de Vámosi szerint az a tapasztalat, hogy a munkaszervezés és a kibocsátási adatok hozzáférése miatt december vége, január eleje az ideális időpont a közbeszerzési pályázatok kiírására.
A tavalyi csúszásokkal kapcsolatban Vámosi hozzátette, nehéz lenne most megmondani, okozott-e mindez fennakadást a hulladékkezelésben. Nyilván igen − mondta −, de nem igazán van viszonyítási alap. Az ügynökség jelen pillanatban a múlt év első tíz hónapjának feldolgozási adatait látja, így a teljes évre vonatkozó visszagyűjtési és feldolgozási adatok becslésébe nem kívánt belemenni az ügyvezető, azokról legkorábban márciusban lehet majd végleges adatokat felmutatni.
Az előzetes számítások szerint a kibocsátók tavaly nagyjából 54 milliárd forint termékdíjat fizettek. A legnagyobb változás az új hulladékgazdálkodási szabályrendszerben, hogy a csomagolás előállítója, azaz kibocsátója fizet, a forgalmazónak se adminisztratív, se fizetési kötelezettsége nem keletkezik. (Ez magyarázza, hogy az utóbbi időben komoly csend van a termékdíj szabályozása körül. Amíg a nagy lobbierejű kereskedőknek, illetve az élelmiszerfeldolgozó-iparnak is köze volt a termékdíjakhoz, addig folyamatosan támadták a rendszert. A kibocsátók lényegében nettósították az árat, vagyis beépítették a termékdíjat, a kereskedelem és feldolgozóipar pedig emelt áron veszi át a csomagolást és hárítja át − lényegében maradéktalanul − a fogyasztóra.)
A koordinátori rendszer egyik alapja volt, hogy a termékdíjköteles vállalkozások beleláttak a rendszerbe. A koordinátorok pedig szoros elszámolásban kommunikálták a visszagyűjtési arányokat. Ennek egyik alapja, hogy a kibocsátók a szerződéseik alapján szinte kilogrammra pontosan megbecsülhették, hogy az előttük álló időszakban mekkora lesz a kibocsátásuk − a koordinátor ehhez igazította kapacitásait. Most azonban az OHÜ utólagos adatokból dolgozik (a kibocsátó a NAV felé jelent). Vámosi szerint a mostani rendszer jobb, mert nem kell több száz vagy ezer ügyféltől beszerezni az adatokat, elég ha az adóhatóság leadja azokat. A piac szerint azonban ez a rendszer nehézkessé teszi a hulladékgazdálkodást, ám mivel csak az OHÜ lát bele az adatokba, valójában nincs, aki számon kérje rajta a teljesítéseket.
