Nehéz időkre állították át magukat az olaszok

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

Nagyon kemény évük volt az olaszoknak 2011-ben az élet szinte minden területén − derül ki az olasz statisztikai hivatal (ISTAT) legutóbbi, idén decemberben kiadott évkönyvéből. Csaknem minden adat ugyanabba az irányba mutat: a lakosság több mint fele úgy látta például, hogy romlott a jövedelmi helyzete 2010-hez képest, emellett egyre hosszabb az álláskereséssel töltött idő, miközben kevesebben tanulnak tovább. A foglalkoztatottak száma ugyan 0,4 százalékkal − 95 ezer fővel − nőtt, de ez csak a vendégmunkásoknak köszönhető: 170 ezerrel több külföldi vállalt munkát Olaszországban, mint egy évvel korábban, ám az olasz dolgozói tábor 75 ezer fővel megcsappant. A vendégmunkások aránya már 9,8 százalék lett, szemben a 2010-es 9,1 százalékkal: e téren is igen nagy az eltérés az országon belül, hiszen délen az 5 százalékot sem éri el a külföldiek részesedése, míg északon és a középső országrészben a 12 százalékot is megközelíti. A fiatalok foglalkoztatási helyzete viszont mindenhol aggasztó: a 15−24 évesek csaknem 30 százalékának nincs munkája − délen már több mint 40 százalékuknak. Pedig az is egyre kevésbé mondható el, hogy az oktatásba menekülnek a munkanélküliség elől: a középiskolába beiratkozók száma harmadik éve csökken − beleértve a szakiskolákat is −, az érintett korosztálynak már csak a 90 százaléka járt valamilyen intézménybe az általános iskola elvégzése után.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy növekszik a szegények, illetve a szegénységbe süllyedéssel szembesülők száma. A szegénységi küszöb egy kéttagú család esetében tavaly országosan havi 1011 euró volt (készülnek regionális, illetve településmérettől függő standardok is, ezekben több száz eurós eltérések is mutatkoznak). Az 59,4 milliós ország lakosainak 13,6 százaléka számít szegénynek, egy év alatt ugyanakkor 3,3 százalékponttal, 29,9 százalékra emelkedett azok aránya, akiket szegénység fenyeget − ez messze meghaladja az uniós átlagot.

Akik még megtehetik, takarékoskodással próbálnak védekezni: 2011 végén a bankbetétek összege Olaszországban meghaladta az 1142 milliárd eurót, 24,7 százalékkal volt több a 2010 véginél. E hatalmas summa csaknem kétharmadát a családok vagy a magánkézben levő szervezetek helyezték el, közel 15 százalékát pedig a nem pénzügyi vállalkozások. A vállalkozói szektor eközben zsugorodik: egy év alatt 1,2 százalékkal csökkent a vállalatok, 2 százalékkal pedig a foglalkoztatottaik száma (egy-egy vállalatra az utóbbi években nagyjából változatlanul átlag 3,9 fő jut).

A lakáspiac helyzete enyhén szólva lehangoló: 2011 negyedik negyedévében csupán 23 681 új lakás épült az országban − az előző évtized csúcsán, 2004 utolsó három hónapjában még több mint 75 ezret regisztráltak, azóta lényegében folyamatos a hanyatlás. Visszafogták az olaszok az autóvásárlásokat is: az ISTAT szerint akinek már van kocsija, az általában legalább három évig nem tervez újat venni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a használatáról is lemondanak: a munkavállalók csaknem 70 százaléka kocsival megy munkába és a diákok több mint harmadát is így viszik iskolába. A városi tömegközlekedési eszközöket a lakosság kevesebb mint negyede veszi igénybe, a helyközi járatokat pedig alig 16 százalékuk (a vasút nélkül számolva). Ezzel együtt a családok zöme az autóforgalmat nevezte meg legnagyobb mindennapi problémájaként: közel 36 százalékuk említette a parkolási nehézségeket, illetve a környezetszennyezést, de azok se voltak sokkal kevesebben, akik az autózás zaja miatt panaszkodtak.