Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
− Magyarországra érkezve milyen elsődleges benyomásokról tud beszámolni?
− A magyar utakon meglepődve tapasztaltam, hogy milyen nagy számban láthatók az autópályákon a környező országokból származó gépkocsik és teherautók: ez arra utal, hogy Magyarország fontos szerepet játszik a régióban, mind tranzitországként, mind termelési központként. Ezt a benyomást csak megerősítették a legfontosabb itt jelen lévő svájci cégek vezetőivel folytatott találkozóim. A főváros, Budapest vonzó kulturális szempontból, vibráló intellektuális élettel rendelkezik, a látnivalók terén pedig Európa élvonalába tartozik.
− Néhány hete érkezett csak, hogyan alakult pályafutása ezt megelőzően?
− Tanácsadóként dolgoztam New Yorkban, Svájc ENSZ-megfigyelő missziójában 1997 és 1999 között, ebben az időben indult el egy új kezdeményezés a szervezet bővítésére. A folyamat sikeres lezárulta után Bernben, a Külügyminisztérium Biztonsági Tanács részlegének vezetője lettem, majd az ENSZ-divízió helyettes vezetőjeként dolgoztam 2002 és 2007 között. A legfőbb kihívásnak itt azt tekintettem, hogy a svájci polgárokat meggyőzzük arról, jó döntést hoztak az ENSZ-hez történő csatlakozás támogatásával. Később Dakarban svájci nagykövetként teljesítettem szolgálatot, öt olyan környékbeli országba akkreditálva melyek közül sokaknak nagy kihívást jelentett abban az időszakban a politikai instabilitás és a terrorfenyegetettség.
− Svájci szemmel mennyiben változott a kelet-európai régió megítélése az elmúlt időszakban?
− Amikor pályafutásom 25 évvel ezelőtt elindult a svájci Külügyminisztériumban, a kelet-európai államok éppen az átmenet szakaszában voltak. A fő kérdés akkor az volt, hogy miként lehet segíteni ezeket a nemzeteket a szabad piacgazdaság felé mutató változások során. Ezzel egy időben Svájcban az Európai Gazdasági Térséghez való csatlakozás volt a fő vitatéma. Ma, amikor Magyarország már az Európai Unió teljes jogú tagja, Svájc számára pedig továbbra is az a kérdés, hogy miként alakítsa bilaterális kapcsolatait az EU-val, és európai partnereivel. Ebből adódóan különösen nagy kihívást jelent számomra, hogy egy EU tagországban teljesítsek szolgálatot, illetve objektív tájékoztatást adjak a magyar-uniós kapcsolatokról, azok minden kihívásával és nehézségével, illetve az elért eredményeivel és perspektíváival együtt.
− Milyen célokkal érkezett Magyarországra?
− A legfőbb célom, hogy a lehető legnagyobb mértékben elősegítsem a már fennálló, kítűnő svájci-magyar kapcsolatok további fejlődését, támogassam az itt befektetni kívánó, illetve már itt működő svájci cégeket, valamint a szoros kapcsolat fenntartása az itt élő svájci állampolgárokkal. A Svájci Hozzájárulás Program Hivatalával és a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumon belüli Nemzeti Koordinációs Egységgel is szoros lesz a munkakapcsolatom annak érdekében, hogy a jóváhagyott projektek megfelelő megvalósulását biztosítsuk.
− Mit gondol a svájci−magyar üzleti kapcsolatokról, vannak-e példaértékű együttműködések, illetve javítandó területek ezen a téren?
− Jelenleg háromszáz svájci cég van jelen Magyarországon, ezek azonban nem a banki és biztosítási szektorban tevékenykednek, hanem a feldogozóiparban, illetve az energetikában. Számos vállalat nemcsak az itteni belső piacra termel, exportál is; stratégiájukat hosszú távra tervezik. 2012 második félévében számos fontos, svájci cégek által megvalósított új termelőközpont létesítésére került sor. Az itt lévő vállalatok megtartásához, illetve újabb befektetések idevonzásához a legfontosabb a kiszámíthatóság a jogszabályi környezetben, valamint a kedvező adózási feltételek fenntartása. Manapság a tőkéért folytatott globális verseny nagyon erős, a befektetők döntéseiben pedig egyre hangsúlyosabb szerepe van a hatékonysági szempontoknak.
