Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Magyar−orosz relációban kiemelt kérdés az Oroszországból érkező gáz, amelynek a következő években biztosan nem lesz teljes értékű alternatívája. Szakértők szerint az ellátásbiztonság miatt nem tekinthető működőképesnek egy csak spot (azaz tőzsdei) árakon alapuló, rövid távú szerződésekkel operáló modell, az orosz fél pedig várhatóan sohasem adja fel teljesen a gázár meghatározásában az olajindexálást. A magyar−orosz (az E.On Földgáz Trade Zrt. és a Gazprom közötti) hosszú távú gázszerződés (htsz) 2015. december 31-én jár le, lapunk forrásai szerint egy ilyen szerződés előkészítése alapesetben is két-három évet vesz igénybe.
Az utóbbinak annak fényében lehet jelentősége, hogy Orbán Viktor kormányfő augusztus 25-én úgy fogalmazott, a kormány \"pillanatokon belül\" visszaveszi az E.On (magyarországi) gázüzletágát, azaz a 2016. január elsejétől érvényes htsz-ben már a kormány lehet az orosz állami cég partnere. Hivatalosan egyelőre semmit sem közölt a kabinet az ügylet részleteiről, bár az nyílt titoknak számít a piacon, hogy a tárgyalások folyamatosak. A mostani megállapodás lejárta után ugyanakkor − htsz nélkül − várhatóan nem lesz optimális a gázbeszerzési portfólió.
A jelenlegi túlkínálati piacon ez nem jelent problémát, hosszabb távon azonban felmerülhetnek ellátási kérdések is. Ahogy egy névtelenül nyilatkozó iparági forrásunk mondta: az \"együttműködő gázpiac majd elintézi\" modell nem feltétlenül működik, az ellátásbiztonságnak állami szinten is meg kell teremteni a felelősét (a htsz egy magáncégek közötti megállapodást jelent, vagyis nem tartalmaz ellátási kötelezettséget és a jelenleg futó szerződésből sem következik hosszabbítási kényszer).
Mindezek alapján annak, hogy például az MVM Zrt. szerződhessen magyar félként az oroszokkal, nem szükséges feltétele az E.On gázüzletágának megvásárlása, bár a már működő szerződéses háttér sok szempontból előnyt jelenthet az állami szereplőnek. Időről időre felmerülnek olyan vélemények is, hogy a magyar állam \"valamit\" adna cserébe az oroszoknak egy kedvezőbb kontraktus fejében − például a paksi atomerőmű bővítését, amit szakmai körök már lefutott orosz győzelemnek tartanak −, az orosz viszonyok alapján azonban egyáltalán nem biztos, hogy az ehhez hasonló \"csomagok\" valódi javulást hoznak a magyar pozícióban, hiszen például a Gazprom és a Roszatom között is feszültségforrássá válhat az ilyen áttételes ügyletek mögött álló elszámolás (például a gázszállító az atomerőmű-építőtől megkapja a neki járó összeget).
