Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Szakértők szerint Magyarország gázellátásában megkerülhetetlen az orosz forrás, a Gazprom pedig csak hosszú távú szerződésekben gondolkodik, piaci szereplők szerint ugyanakkor egyelőre nem látszik hosszú távú stratégia a kormány gázellátással kapcsolatos terveiben, a jelenlegi ármeghatározásban az egyetemes szolgáltatás és a nagykereskedelem is masszívan veszteséges, a beszerzési ár alatti értékesítés pedig súlyos károkat okoz a szektorban. A szabályozott és szabad piac közötti keresztfinanszírozás hatása − hol előbb, hol utóbb − a lakosságnál csapódik le.
A magyar gázpiacon 2016. január elsejével − a jelenlegi állás szerint − űr keletkezik, amit valamely szereplő biztosan betölt majd, kérdés azonban, hogy ez milyen feltételeket és főleg milyen árat jelent majd. A spot piacok nem rendelkeznek akkora likviditással, ami a nagy vásárlók igényeinek kielégítéséhez szükséges, a beszerzések legnagyobb része jelenleg is hosszú távú szerződéseken alapszik, nulladik lépésként a nyugati államok kereskedői rendre újrakötötték e kontraktusokat. Így tehát gáz biztosan lesz, a terméknek be kell jönnie, az oroszoknak el kell adnia, Magyarországnak pedig meg kell vennie − kérdés, hogy milyen feltételekkel. Szakértők szerint a szerződésekben 50 százalék az a racionális határ, amit a spot árak képviselhetnek (az olajindexálás mellett), hiszen egyáltalán nem magától értetődő, hogy ez az árfolyam tartósan a htsz-ekben meghatározott szint alatt marad. A spot piaci beszerzéseket − a piac jellegéből adódóan − folyamatosan, 100 százalékon át kell venni, míg a hosszú távú szerződésekben van némi flexibilitás − a 100 százalékos spot ár és a flexibilitás közös elvárása tehát gyakorlatilag kivitelezhetetlen.
Az ellátásbiztonság szempontjából kiemelt kérdés a fejlesztések és új beruházások ellehetetlenülése, gyakorlatilag minden energetikai szektor egyöntetű véleménye, hogy gyakran már negyedéves tervezés is lehetetlenné válik a cégek számára. Az elmúlt időszakban többször ad hoc módon változtatott közműadó bevezetése és az energiaellátók jövedelemadójának (a Robin Hood-adónak) a emelése pedig tovább rontja a helyzetet, gyakorlatilag lehetetlenné téve a kötelező karbantartásokon felüli fejlesztéseket a szolgáltatóknál. Több piaci szereplő is megerősítette lapunk kérdésére a Népszabadságban megjelent információkat, amelyek szerint a kabinet által tervezett 30 milliárd forintnál jóval több, akár 50-60 milliárd forint bevétele is származhat a büdzsének, egyes szakértők szerint ráadásul az adóterhelés 40 és 90 fillér közötti mértékű emelkedést hozna az áram kilowattóránkénti árában. (A törvény elfogadása után Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter javaslata visszaemelné a rendszerirányító Mavir Zrt.-t és FGSZ Zrt.-t is az adókötelezettek körébe, a két cég azonban − más szolgáltatókhoz képest − kisebb összeget fizet majd a költségvetésbe.) Piaci szereplők szerint ráadásul a 31 százalékos Robin Hood-kulcshoz rendelt fejlesztési adókedvezményt sem vehetik majd igénybe a szolgáltatók, az ugyanis − a \"normál\" adókedvezményekhez hasonlóan − munkahelyteremtő beruházások esetén vehető csak igénybe, az energetikai fejlesztések pedig többnyire nem ezt, hanem az ellátásbiztonságot szolgálják.
Napi Gazdaság, Leszák Tamás
