Új egészségügyi rendszer kell, amit az ésszerűség határain belül, tudományos bizonyítékokra és a szereplők partneri viszonyára kell alapozni − mondta előadásában Kaló Zoltán egészségügyi közgazdász. Mint kifejtette, a közfinanszírozott rendszer alapproblémája ugyanis az, hogy nagyobb a szolgáltatáscsomag, mint a rendelkezésre álló forrás. A befogadott technológiák és szolgáltatások valós szükséglet szerinti költségvetési hatása nagyobb, mint a rendelkezésre álló OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)-büdzsé. Mi biztosítja akkor mégis a rendszer működését? − tette fel a kérdést a szakember. A válasz szerint a bizonyítékokon alapuló döntés helyett a folyamatokon alapuló szabályozás.
Volumenszabályozást alkalmazunk, ami mellett ugyan sok mindent fogadunk be az új technológiák közül, de hogy ez finanszírozható maradjon, ár- és volumenkorlátot vezetünk be. Vagyis korlátozzuk a betegek hozzáférését, de nem tudjuk megmondani, hogy ki, miért fér hozzá az ellátáshoz, nem indokolunk bizonyos döntéseket, s nincs civil kontroll a döntés felett − fogalmazott Kaló Zoltán. A bizonyítékon alapuló döntéshozatal nyomán kevesebb lenne a befogadott technológia, és ki kellene állni megmondani − ami politikailag nagyon nehéz feladat −, hogy nem vagyunk elég gazdagok az összes elérhető innováció biztosításához. Ugyanakkor a befogadott elemeket mindenkinek biztosíthatnánk, így csökkenne a korrupció, a paraszolvencia és javulhatna a morál − állította az előadó.
Kaló szerint ha ár- és volumenkorlátok határozzák meg a rendszert, akkor bármilyen forráskivonás megvalósítható. A betegek jelentős része mellesleg nemcsak hogy nem fér hozzá az ellátások egy részéhez, hanem még csak nem is tud róla az információs aszimmetria miatt. Mindezért a rendszer szereplői, az egészségügyi dolgozók és az ipari beszállítók a hibásak. Ha valaki jelzi, hogy a pénz kevés, azt a választ kapja, hogy rosszul osztotta el a kereteket. A fő cél a rendszer működése és nem a lakosság egészségi állapotának a javítása. Mindemellett a hiány miatt a rendszerbe van kódolva a korrupció és a morál romlása. Kaló kiemelte, a rendszer hosszú ideje működik így, nem az aktuális intézkedések eredményeként. Konklúzióként megállapította, a legfontosabb kérdés a politikai, egészségpolitikai döntéshozóknak, hogy vajon a válságra hivatkozva javítani akarják-e az egészségpolitikai döntéshozatal megalapozottságát, vagy az elmúlt évekhez hasonlóan csak a közkiadások csökkentésére koncentrálnak, a \"három-hatvanas kenyér\" időszakát megidézve.
