Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A dohánygyárakon kívül alapvetően senki nem morgott a kelleténél hangosabban, miután biztossá volt, hogy kiszervezik a kereskedelem keze alól a dohánytermékek értékesítését. Sőt, mintha a dohánygyárak is csak a kötelező morcoskodást hozták volna, azt a látszatot keltve, hogy valóban a fogyasztóik érdekében és a piaci tisztaságért küzdenek. (Az, hogy a piacot mennyire stresszeli majd az új szabály és hogy a feketekereskedelem hogyan igyekszik majd kényelmi szolgáltatást nyújtani a cigarettafogyasztóknak, menet közben dől el; az álláspontokat már mindenki eldarálta, ütköztette, külön nem érdemes újabb fejezetet nyitni a helyzetről.) A piac szerint annyira nem rossz, hogy az állam rátette a cigire a kezét. A forgalmazónak egyszerűbb logisztikával kell számolnia, a kereskedő meg amúgy sem fogott a bizniszen semmit, csak a verseny miatt kellett készleten tartania a terméket. Ezzel lényegében mindenki megmagyarázta magának, hogy jó is ez így. Sőt még azt is bemagyarázta magának a piac, hogy aki koncessziót vásárol az államtól, az nem százas, mert a cigarettán hasznot fogni a jelenlegi árak, jelenlegi forgalom és a várható feketepiaci boom közben nem lehet.
Nem tudom... Szerintem van benne üzlet, ha valaki 4-5, strómanokon keresztül 10-15 üzletet működtet, de nálam okosabbak arról győzködnek, hogy nem ebből vásárolják majd a családi vállalkozások az első Mercedesüket. Ettől függetlenül a dohánytermék forgalmazásának államosítása csapnivaló ötlet − szerintem. Feleslegesen adnak teret a korrupciónak, felesleges feketepiaci kockázatot vállalnak az értékesítési pontok drasztikus csökkentésével és feleslegesen haragítják magukra a felnőtt lakosság 40 százalékát. Szerintem! De van ennél egy sokkal egyszerűbb oka is annak, miért rossz ötlet. A cigarettapiac elállamosítása magában hordozza az alkoholtermékek forgalmazásának hasonló szintre emelését. Nem én találtam ki; vélhetően azok, akik első blikkre roppant jó ötletnek tartották a dohányboltok létrehozását, és amikor osztottak-szoroztak, kiderült, hogy a nyereség nem eget verő, tehát a dohánytermék-szortimentet tágítani kell valamivel.
Egy eszement ötlet újabbakat generál − a második logikus lépés az alkohol, amit családpolitikai vagy etikai köntösbe lehet bújtatni. Ám az ötletelés vége, hogy még a festékeket is állami licenc alapján lehet majd értékesíteni − ne jusson mindenki csavarlazítóhoz. Agyrémnek tűnik, de ha valakinek az lenne a célja, hogy a modern kereskedelmi csatornákat (hiper- és szupermarketeket illetve a mostani fő ellenségnek számító diszkontokat) kicsinálja, ezzel megoldható. Lassan és módszeresen államosítani kell a kurrens termékek kategóriáját (csokoládé, édesség, rágcsa, déligyümölcs, mosószer, tőkehús) és a kormány megoldja a nyakra-főre terjeszkedő nemzetközi láncok térnyerését.
Az alkohol állami boltokba szervezése már vérre megy. A kis kényelmi üzletek a cigarettaforgalmazással szemben az alkoholértékesítésen már sokat fognak. Ha elveszik tőlük, ahogyan a cigarettát, az valóban kérdésessé teszi több száz bolt létjogosultságát. A terméknél már nemcsak a gyorsan forgó árukészletről és a bolt készpénztermelő képességéről lesz szó, hanem a kiskereskedelmi piac jövőjéről.
