Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Alapvető kérdéseket nem tisztáz a kiskorúak cigarettázásának visszaszorítása érdekében készített jogszabálytervezet, márpedig ezek erősen befolyásolhatják a kiskereskedelmet. A fő kérdés az, hogy mit lehet majd értékesíteni az állami koncesszión \"vett\" trafikban, illetve milyen paraméterekkel kell bírnia a dohányboltnak; lehet-e kiskereskedelmi egységből leválasztani a helyiséget, vagy új helyiség kell; pályázhat-e élelmiszer-kereskedő és előnyben vannak-e a régi trafikosok vagy sem. Mindezt a végrehajtási rendeletben kell tisztázni.
Ebben az évben hivatalosan még 45 ezer cigarettaértékesítő pont működik Magyarországon, tényszerűen ebből 35 ezerben valódi cigarettaforgalom zajlik. Az áfával együtt számolt 500 milliárd forint értékű cigarettaforgalom 90 százalékát ezek a helyek adják. Ez átlagosan 10-13 millió forint éves forgalmat jelent eladási pontonként, ám valójában a forgalmasabb helyek (benzinkút, kényelmi bolt) jellemzően az átlagnál nagyobb értékű termékforgalmat bonyolítanak le. (Van olyan cash & carry lánc, amely évi 5 milliárdos forgalmat mutat fel.) Azzal, hogy a törvény életbelépését követően már csak 5-7 ezer cigarettaértékesítési pont lesz, minimum 30 ezer vállalkozás inthet búcsút a könnyen jövő és gyorsan pörgő forgalomnak, amely esetenként biztosította egy-egy kis bolt likviditását.
Az 5-7 ezer eladóhelyen összpontosuló, áfástul, adóstul 500 milliárd forintos cigarettaforgalom átlag 100 millió forint forgalmat generál pontonként, amely az áfát leszámítva alsó hangon is évi 6-7 millió forint bruttó nyereséget hoz majd a dohányboltnak, az eladáshelyi reklámok bevételét nem számolva, illetve feltételezve, hogy a feketepiac a jelenlegi szinten marad és a fogyasztás nem változik. Mindez vonzerőt jelent a nagyobb vállalkozóknak egy-egy kis bolt működtetésére, illetve az engedélyek megszerzésére, ami magában hordozza a korrupció lehetőségét, illetve azt, hogy túl kevés kézben összpontosul majd a magyar cigarettakereskedelem. Az 5-7 ezer bolt működtetéséhez nagyjából 750 cég alapítása elég (egy trafiktulajdonos 5 üzletet működtethet egyszerre), néhány strómannal a piacot 5-6 erősebb vállalkozó képes lefedni, lánccal még akkor is, ha a licencszerződések kiadásánál a legkörültekintőbben járnak el. Ez pedig már versenyjogi kérdéseket vethet fel − bár a dohányzásellenes lobbi szerint egyelőre felesleges prejudikálni, hiszen Európa több országában működik a magyar tervhez hasonló dohányértékesítési hálózat − sikeresen.
Az viszont már most borítékolható, hogy a rendszernek nem csak néhány kis- vagy családi vállalkozás lesz a nyertese. Gazdaságosság szempontjából a gyártók, forgalmazók sem járnak rosszul. Ha kevesebb az üzlet, kisebb értékesítési, területi képviselői hálózatot kell fenntartaniuk, kisebb lesz a verseny, kisebb marketing- és reklámköltéssel kell számolniuk és a kereskedők torkán könnyebben nyomják le a szűkülő árrést. (Összességében a magasabb cigarettaárakkal a gyártók sem járnak rosszul, hiszen minél magasabb egy terméken az ártömeg, annál könnyebb elrejteni benne a hasznot.)
Az említettek miatt nem tűnik logikusnak a trafiktörvény, hacsak nem egy elemző összeesküvés-elmélete szerint néhány gyártó így akarja saját kézbe venni és koncentrálni a piacot. A modell az élelmiszer-kereskedelemből ismert. A legnagyobb magyar láncok mindegyike úgy indult, hogy nagykereskedelmi hálózatot, sőt termelőszövetkezeti formában feldolgozóipart is működtetett, majd mikor jött a rendszerváltás, a nagykereskedelmi csatornák kikerültek az élelmiszerlánc köréből, így a talpon maradt cégeknek közvetlen kapcsolatot kellett kialakítaniuk a fogyasztókkal − kiskereskedelmi egységeket nyitottak vagy láncokat vásároltak fel.
Hasonló trend mutatkozik (mutatkozhat) a dohányértékesítésben is. A növekvő árak (a feketepiac kibontakozása), a dohányzás visszaszorítását célzó uniós irányelvek akár jelentősen csökkenthetik a cigaretta (legális) fogyasztását, így gazdaságosan az a gyártó működhet hosszú távon, amely a jelenlegi profitközpontját (forgalmazás, nagykereskedelem) széthúzza. A központosított kiskereskedelemben pedig az előbb említettek miatt erős haszon keletkezhet a dohánytermékeken. Kérdés, mennyibe kerül majd a koncesszió. Ha sikerül a feketepiacot 10-12 százalék környékén tartani, a dohány-kiskereskedelem tervezhető, biztos nyereséget generál a tulajdonosoknak, hiszen a dohányzás szenvedélybetegség, a dohány fogyasztását (ez többször bebizonyosodott) kevéssé érinti az árváltozás, legfeljebb a beszerzési csatornák változnak.
