− Hogy jön a jó ötlet?
− Jó ötlet csak akkor lesz az, ha van mögötte tapasztalat és piacismeret. Több mint egy évtizedig dolgoztam a L\'Oréal fodrászati üzletágánál, miközben csendestárs voltam a BinderArt Szépségszalonban, amelyet üzlettársammal, Binder Gézával üzemeltettünk tíz évig. Aztán a második gyermekem születése után úgy döntöttem, hogy a szépségszalon és a kapcsolódó egyéb tevékenységek − például a fodrászképzés − elég elfoglaltságot jelentenek számomra. Meghoztam ezt a döntést és azonnal jött a válság. Sokféleképpen képzeltük, hogy mit hoz majd a válság, ám nem az történt. A BinderArt egy presztízsszalon sok hírességgel, a vendégek nagyobb része a felső középosztályból járt hozzánk. A válság nyomán azonban ez a réteg pár hónap alatt teljesen eltűnt. A vendégszám három hónap alatt a felére esett. Ekkor leültünk az üzlettársammal és megnéztük, hogyan alakult át a piac, melyik fogyasztói réteg esett ki és elkezdtük összeírni, mit keres ma a városi nő.
− Mi került a listára?
− Elérhető árak bejelentkezés nélkül, természetes alapanyagok, szép és modern környezet. Hamar kiderült, hogy mindezt nem lehet a szalonunkban megvalósítani, így egyik nap felvetettem: összeállt a koncepció, nyissunk másik üzletet. Készítettem egy üzleti tervet, aztán megláttunk egy kiadó üzletet a Szent István körúton.
− Hol volt a kockázat?
− Ott, hogy nagyon alacsony árakon dolgozunk, ezért magas napi vendégszám mellett működik a koncepciónk. Már az üzletre kiírtuk, hogy itt biofodrászat nyílik, ami nagyon megosztotta az embereket, mert ma már minden bio és ebből elegük van, ám épp ezért felfigyeltek rá. Aztán almajelmezekben diákmunkásokkal almát osztogattunk. A közeli török étteremben, ahol hatszázan ebédelnek, egy hétig mindenki kapott egy almát ebéd után, és amíg elrágcsálta, elolvasta a szórólapunkat − egy kamion almát osztogattunk szét.
A nyitás napján reggel nyolctól kilencig semmi nem történt, aztán bejött egy férfi és utána csak jöttek és jöttek. Délután már a másik szalonból hoztuk át a fodrászokat, még a társam is beállt dolgozni. Az első nap negyvenöten jöttek. A másik szalonban tíz év után volt átlagosan 35 vendég. Ezt a forgalmat decemberre szerettük volna elérni. Két-három hónap alatt megtelt az üzlet, nem tudtunk több embert vállalni. Látszott, hogy ez nem véletlen, hanem egy létező piaci rés. Nyilvánvaló volt, hogy új üzletre volt szükség, ám nem volt több pénzünk. Akkor jött a franchise ötlete. Első körben ismerősöknek szóltunk, akiknek volt befektetni való pénzük. A végén egymást hozták a partnerek. Jelenleg 30 egységet üzemeltetünk.
− Visszatért az a vendégréteg, amelyet elveszítettek a BinderArtban?
− Igen, hiszen nagy az árkülönbség. A célcsoportot úgy alakítottuk ki, hogy mindenkihez legyen egy üzenetünk. A férfiakhoz a gyors és olcsó kiszolgálás a kulcs (vendégeink 39 százaléka férfi), a kismamákat a vegyszermentességgel tudtuk meggyőzni, a diákoknak vágás után megszárítják a hajukat. A nyugdíjasokat az alacsony ár és a kevés várakozás motiválja. A fő célcsoportunkat a nagyvárosi nők jelentik, akiknek \"épp most van idejük\".
− Hogyan viszonyul a munkaerő ehhez a koncepcióhoz?
− Mivel valóban sokat kell dolgozni, kétszer hat órában alkalmazzuk a dolgozókat. Nálunk főként olyan 20-25 év közötti pályakezdők dolgoznak, akik pár éve jöttek ki a suliból, tehát van kellő tapasztalatuk és nyitottságuk, nincs viszont vendégkörük, szükségük van egy bejelentett fix állásra, biztos fizetésre és a jatt is az övék.
− Nagy a fluktuáció?
− Amikor megnyitunk egy üzletet, nagy, mert ezt a pörgést nem bírja mindenki. A fodrászat kreatív szakma, így vannak, akik nehezen tudják elfogadni, hogy egy hálózat szabályai szerint kell dolgozniuk. Így van, aki a szabályt, van, aki a munka mennyiségét nem tűri. Épp ezért próbáljuk motiválni azokat, akik beválnak, valamint jó hatással vannak a többiekre. Próbálunk karriertervet biztosítani és egyfajta szakmaiságot, hogy legyen benne verseny, cél és elérhető eredmények. A teljes hálózatban jelenleg 250 ember dolgozik, minden fodrászt mi képzünk, hogy kontrollálni tudjuk a minőséget.
− Megjelentek már a versenytársak?
− Van hasonló profilú üzlet és ők előbb kezdtek nálunk, de kissé más vonalon − a régi szövetkezeti üzletek piacán − indultak. Emellett jó néhány szalon elkezdett másolni minket valamilyen módon, megjelent pár zöld szalon és az áraknál is tapasztaltunk elmozdulást. Ám ezt a koncepciót nem lehet ráhúzni egy már meglévő klientúrára, mert a nagy átmenő forgalomra épül.
− Mekkora hálózat a cél?
− Két év alatt nagyot nőttünk, ezért figyelnünk kell, hogy az üzemeltetés is követni tudja a növekedést. Stratégiákban kezdtünk gondolkozni. Az idei év a stabilizáció és a fejlesztés éve lesz, ezért idén limitáljuk a csatlakozók számát. Nyitottunk egy nagyobb mintaüzletet, ahol kísérletezhetünk és fejleszteni tudjuk a márkát.
Budapesten még nagy a kapacitás és a vidéki nagyvárosok felé érdemes elindulni, de ott sem mindenhová. Gondolkozunk viszont külföldi terjeszkedésben. Jelenleg a román piacot kutatjuk.
− Mit jelent a márkafejlesztés?
− A L\'Oréalnál megtanultam, hogy ha a szépségiparban három éven keresztül nem fejlesztesz, véged van. Új szolgáltatásokkal, minőség-ellenőrzéssel, hűségprogrammal, csr-tevékenységgel, a kommunikáció fejlesztésével erősítjük a márkát.
− Elég idő- és energiaigényes lehet beindítani ezt az üzletet, hogyan tolerálja a családja?
− Talán ez a legnehezebb. Meg kell tanulnom tudatosabban kezelni a stresszt, pedig azt gondolná az ember, hogy 13 év egy multinacionális cégnél jó alapot jelent. A férjem pedig támogat. Most úgy alakult, hogy az építőipar csődje nem tett jót az építészek vállalkozásainak, így a férjem cégének sem, ezért jól jött, hogy beindult a BioHair. Nekem pedig szerencsém van abban, hogy ez nem frusztrálta őt.
