Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A dinnyeár-egyeztetésről kiszivárgott információk némi magyarázatul szolgálnak arra, hogy itthon miért átlagon felüli (a környező országokhoz képest) az egyes élelmiszer kategóriában az inflációs hatás. Tavaly Magyarország mutatta az egyik legnagyobb áremelkedést (7 százalék) és a jelenlegi drágulás is erős ahhoz képest, hogy a fogyasztás az első negyedévben egy százalékkal csökkent. A magyar élelmiszer-infláció szembe megy a hazai gazdasági folyamatokkal. Minderre komoly hatással lehet az itthoni beszállítók erősítésére vonatkozó kormányzati törekvés, illetve a kormányzati magyartermék-píár. A Napi Gazdaság által megkérdezett közgazdászok szerint az élelmiszer-infláció alakulásában van szerepe a politikának, ám nem csak amiatt átlagon felüli. A gazdaságpolitika vagy a kormányzati pr inflációban játszott szerepét ugyan nem mérik, azonban minden szakember szerint lehetséges, hogy a termelők a kereskedőkkel folytatott ártárgyalások során erősen rájátszanak a kormányzati \"védőhálóra\" és arra, hogy a magyar hozzáadott értékkel bíró termékek jelen pillanatban mindenek felett állnak.
A magyar termék azonban nem a magyarságától drágább 10-15 százalékkal az importnál, hanem a termelők gyenge versenyképessége miatt. A kormány retorikája ezt igyekszik politikailag korrektté tenni a fogyasztó tudatában. A szakemberek szerint a kormányzati politika ezzel arra törekszik, hogy a fogyasztó támogassa a termelő versenyképességének javítását. (Nem ez az első eset, hogy a kormány saját felelősségét a fogyasztóra hárítja, így volt ez a környezetvédelmi termékdíjnál is, amikor egy nem létező rendszert a termékekre kivetett és a fogyasztó által megfizetett adóból kívántak kialakítani.) Mindez önmagában is hozzájárul az élelmiszer-infláció növekedéséhez, a közgazdászok azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy nem a kereskedelem piaci erejének gyengülése az, ami az átlag fölé nyomja az élelmiszerek drágulását, bár tetten érhető abban a láncok, termelők és beszállítók erőviszonyának átalakulása.
A jelenlegi piaci környezetben azonban erre nincs lehetőség, senki sem tud \"simítani\", a jelenlegi kiskereskedelmi fogyasztás a közgazdászok szerint egy \"gyeplő nélküli vágtára\" hasonlít. Az átlagon felüli magyar élelmiszerár-növekedés legfőbb oka a forint árfolyamának gyengesége (közvetve ez is gazdaságpolitikai befolyás), illetve az import alakulása. A piac meglehetősen álszent módon 20 százalék körüli importról beszél, a valóság azonban az, hogy a behozatal aránya ennek minimum a duplája, viszont erről nem a kereskedő tehet. A 20, illetve bizonyos területeken csak 15 százalék ugyan valós adat, a kiskereskedő és nagykereskedő ennél nagyobb mennyiségű árut nem hozat be külföldről, ám nem tudni, hogy a feldolgozóipar alapanyag-szükséglete mekkora. A magyar terméknek hitt készítményekben akár 35-40, esetleg 50 százalékban lehet import, a behozatal pedig mind a világpiaci árak alakulása, mind a forint gyengesége miatt drágul.
Az élelmiszer-inflációs folyamatot simíthatná a kiskereskedői behozatal növelése vagy akár a termékkínálat csökkentése (mint a diszkontoknál), a kormányzati politika azonban a jelek szerint megragadta a nemzetközi láncok üstökét (például a kikényszerített dinnyeárral), ám minél nagyobb egy terméken az ártömeg, annál nagyobb az árrés is, így folyó áron ugyan növekedhet a bevétel, organikus bővülés azonban nem várható.
