Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bár nincs napirenden, piaci vélemények szerint jövőre ismét felmerülhet az a korábbi kormányzati ötlet, hogy a jegybank a középtávú inflációs célját háromról 3,5 százalékra emelje. Magyarországon a rendszerváltás óta még soha nem sikerült elérni a jegybank inflációs célját, ezért a magyar adósság után fizetett kamatfelár csökkentésére sem nyílik nagyobb mozgástér. Egy magasabb inflációs cél viszont értelemszerűen könnyebben elérhető lenne, ami alapesetben növelheti a jegybanki mozgásteret a kamatvágásra.
A kormánynak nincs közvetlen befolyása a monetáris politikára, így az inflációs cél meghatározásába sem szólhat bele. Ám 2013 márciusában lejár Simor András jegybankelnök − és nem sokkal később két alelnöktársának − mandátuma, márpedig a frissülő tanácsban − a négy új külsős tag támogatása mellett − felmerülhet az inflációs cél újra történő meghatározásának lehetősége. A lapunk által megkérdezett elemzők szerint ugyanakkor nem aktuális, sőt életveszélyes volna ez a lépés, azzal ugyanis Magyarország nyíltan távolodna a maastrichti kritériumoktól, ami az euróbevezetés kvázi feladását jelentené.
Biztos, hogy komoly csatát kellene vívni az ECB-vel és az EU-val, ha a jegybank új inflációs célt határozna meg − vélekedett Jobbágy Sándor, a CIB Bank elemzője. A szakértő szerint egy ilyen lépés − a kormányzati befolyás gyanúja miatt − rendkívüli módon rombolná a jegybank hitelességét. Az elemző úgy látja, hogy most nincs is napirenden a kérdés, mivel a háromévente meghatározott cél legutóbbi, tavalyi felülvizsgálatakor arról határoztak, hogy az euró előszobájának számító ERM−II-csatlakozáskor lesz érdemes azt újragondolni.
Az alapforgatókönyv szerint amúgy is hamarosan lehetőség nyílik a kamatcsökkentésre: ha sikerül megegyezni az IMF-fel, erőteljesen süllyedhet a hazai kockázati felár, amivel egy időben eshetnek ki a fogyasztói árak kosarából az egyszeri adóhatások. A folyamat jövőre is érvényesül, így a jegybank mozgástere, hogy a fundamentumokkal összhangban vágjon a kamaton, nőni fog − véli Jobbágy, hozzátéve: így nem lesz szükség piacidegen beavatkozásra.
Az alapforgatókönyv IMF-megállapodással és a jelenlegi 3 százalékos inflációs cél elérésével számol belátható időtávon. Mindkét feltétel körül azonban komolyak a kockázatok, hiszen a Valutaalappal csak most kezdődtek meg a tárgyalások, s ezek − valamennyi szakértő szerint − hosszúra nyúlhatnak és egyáltalán nem biztos, hogy sikeresen zárulnak. (A témában két vélemény olvasható a Napi Gazdaság 20. oldalán.)
Több friss prognózis − például a jegybanké vagy a Költségvetési Tanácsé − arra hívja fel a figyelmet, hogy a költségvetési célok elérését is sok kockázat övezi, ezért elképzelhető, hogy folyamatos lesz a kiigazítási kényszer, ami Magyarországon − hagyományosan − inflációgeneráló hatású. Ilyen értelemben nem vehető biztosra, hogy a következő 12−16 hónapban valóban kiesnek az adóhatások és nem lépnek azok helyére újak.
Egy negatív forgatókönyv esetén tehát, ha nem sikerül gyorsan lezárni a tárgyalásokat és nem kerül csökkenő pályára a pénzromlás üteme, az alacsonyabb kamatteher elérése céljából erősödhet a kormányban a szándék, hogy rávegye a jegybankot inflációs célja újragondolására. Ráadásul a magyar gazdaságpolitikának nincs hivatalos euróbevezetési céldátuma, és a kormányzati kommunikáció is azt sejteti, hogy a közeljövőben nem is lesz. Így akár az ERM−II-belépés előtt felmerülhet az ötlet.
