Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nehéz dolga lesz az Orbán-kormánynak, ha szalonképessé kívánja tenni az IMF−EU-tárgyalásokból adódó intézkedéseket − mindez nemcsak a közvéleményben, hanem a párton belül is problémákat okozhat − vélik a lapunk által megkérdezett politikai elemzők. A megállapodás paradox módon inkább az országnak és a gazdaságnak használna, mint a kormánynak, hiszen a pénzügyi keret, illetve a gazdaságpolitikai feltételek keményen gúzsba kötik majd a kormányzást, ami azt is jelentheti, hogy akár az egykulcsos adórendszert, akár egyéb, a növekedést visszafogó \"szent teheneket\" is be kell majd áldoznia a kabinetnek, el kell döntenie, hogy az ország gazdasági működőképességét vagy saját politikai sorsát kockáztatja − mondta a Napi Gazdaságnak Antal Attila politikai szakértő.
A kormány nyolc hónapja jelentette be, hogy újra az IMF-hez fordul, a hivatalos tárgyalások pedig csak most kezdődnek: ez egyértelműen mutatja, hogy a magyar fél célja az időhúzás, ami vélhetően a tárgyalások megkezdése után sem változik − véli Gimes Gergely, a Political Capital gazdaságpolitikai elemzője, aki szerint a kormány vélhetően nem zárja ki teljesen a megegyezés lehetőségét, az azonban csak akkor jön össze, ha a finanszírozás szempontjából valóban elkerülhetetlenné válik.
Az IMF-fel folytatott kormányzati \"húzd meg, ereszd meg\" tárgyalási technika mára a lekaparhatatlan negatívumok közé tartozik egy lehetséges megállapodás ellenére is − fogalmazott Böcskei Balázs, az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) igazgatója. Böcskei szerint számos ütközési pont várható még, ennek ellenére éppúgy valószínűsíthető, hogy különösebb vita nélkül megszületik a megállapodás, mint az, hogy elhúzódik a tárgyalássorozat. A kormány a választásokhoz közeledve a konfliktusok felvállalása, a nemzetközi szervezetekkel folytatott viták után egy nyugodtabb időszakban érdekelt, ennek pedig elengedhetetlen része a pénzügyi stabilitás − mondta Szomszéd Orsolya, a Nézőpont Intézet elemzője. A gyors \"békekötés\" azonban csak az egyik forgatókönyv, számolni kell az elhúzódó állóháborúval is.
Antal szerint stratégiai fordulatot jelent a kormányzati kommunikációban, hogy − bár a nemzeti érdekek képviseletének \"máza\" megmaradt − a szabadságharcos retorikát felváltotta a konszenzuskeresőbb hangvétel. A szakértő szerint a választások szempontjából stratégiailag ez az utolsó pillanat az IMF-tárgyalások megkezdésére, bár elképzelhető, hogy a kormány \"tesztként\" azt vizsgálja, mennyiben befolyásolja a piaci finanszírozást a megállapodási hajlandóság. A \"gazdasági szabadságharc\" negatív megítélése miatt egy eredményes megállapodás is csak nehezen tekinthető \"győzelemnek\", az IMF hazai megítélése miatt ráadásul újabb \"fegyverletételként\" is értelmezhető − tette hozzá Böcskei, aki szerint mindez nem növeli az ellenzék támogatottságát, hosszú távon azonban az összkormányzati sikertelenség referenciapontja maradhat. Szomszéd úgy látja, a megállapodás vitathatatlanná tesz minden intézkedést, nem lehet többet \"belekötni\" azokba, a kabinet pozícióját ugyanakkor a későbbi értelmezési küzdelem befolyásolja majd. A kormány mozgásterét a maastrichti hiánycél és az adósságszabályok mellett csökkenti, hogy a jelentősebb költségvetési lazítást a piacok is azonnal büntetnék, ezért Gimes \"osztogatás\" helyett sokkal inkább célzott átcsoportosításokra számít.
