− Milyen a magyar informatikai piac?
− Rossz. Vagy ha árnyaltabban szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy nem igazán jó. Egymás torkát harapdálják a szállítók. Tavaly novemberben volt egy konferencia, ahol azt hallottuk az illetékesektől, tavaszra az iparág bele fog fulladni a piacra érkező pénzekbe. Nem hogy nem fulladtunk bele, de minden kortyocskáért élethalálharc folyik. A szerencse a jelenlegi helyzetben, hogy némelyik szektorban még van élet, és ez tart minket a felszínen.
− Mely szektorok ezek?
− Ahol szerintem van némi élet, az az ipari és kereskedelmi szektor, a közművek és a távközlés. A tavalyi költésekhez viszonyítva az iparban lehet néhány százalékos növekedés, míg a kormányzati szektorban, a bank- és pénzügyi szektorban csökkennek az informatikai költések.
− Azon, hogy egymás torkát harapdálják a cégek, mit ért?
− Azt értem ezalatt, hogy a cégek őrült áron, mármint őrülten alacsony áron viszik el egymás elől a projekteket. Olyan összegekért, amelyekről tudni lehet, hogy tisztességesen nem lehet elvégezni a munkát. A másik oldalról persze érthető ez, hiszen azért vállalják el elvállalhatatlan áron a munkákat, hogy még egy ideig ki tudják fizetni a dolgozókat, és reménykednek, hogy majd csak jobb lesz. Az az érzésem, hogy nem lesz, és idén is több, korábban jelentős iparági vállalat fog kihullani, csődbe menni.
− Egyre hosszabb ideje már csak vegetál az iparág. Meddig mehet ez így?
− Én úgy látom, hogy ez a helyzet állandósul. Végül is igaza van annak, aki azt mondja, hogy vége van a válságnak, csak azt is látni kell, hogy az a helyzet, ami ma van, az állandósul, és ez lesz a normális üzletmenet. Egyébként nem osztom azt a véleményt, hogy a válság azoknak a cégeknek kedvez, amelyek valamivel jobbak, mint a versenytársaik. Nekem az az érzésem, hogy Magyarországon úgy igaz ez az állítás, hogy a válság azoknak a cégeknek kedvez, amelyek valamivel jobban hajlanak a korrupcióra. A korrupció ma Magyarország egyik legvisszataszítóbb versenyhátránya.
− A nem túl rózsás piaci helyzetben milyen eredményt ért el a Qualysoft tavaly, és mire számítanak az idén?
− Tavaly az árbevételünk 14 százalékot nőtt, és persze idén is növekedést tervezünk. Erre minden reményünk megvan, hiszen májusban már 120 millió forinttal nagyobb forgalmat bonyolítottunk, mint tavaly a hasonló időszak alatt.
− Mi a titka annak, hogy növekedni tudtak, tudnak?
− Nem tudok semmilyen trükköt mondani, több együttható szerencsés összjátéka az, ami elősegítette ezt az eredményt. A legfontosabb faktor a sikerben, hogy a Qualysoft egy nagyon jó menedzsmenttel rendelkezik. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy csapatot kell építeni, és nem egyszemélyi vezetésben gondolkodni. Ráadásul ez a szervezet rendesen össze van rakva, megosztva a felelősséget. A másik tényező az ügyfélportfóliónk. Ellentétben sok céggel, ahol egy-két nagy ügyfélből élnek, nekünk nagyon sok, száz feletti kis és közepes partnerünk, szerződésünk van. A szerződések átlagos mérete öt- és tízmillió forint között van. Ebből állt össze a magyar vállalat tavalyi 1,987 milliárd forintos auditált mérlege. A harmadik faktor az, hogy technológiailag nagyon erős a Qualysoft. A negyedik eleme a sikernek, hogy nagyon kevés ügyfelet veszítünk el, nagyon kicsi az ügyfél-lemorzsolódás.
− Az, hogy a régióban szinte minden országban van leányvállalata a társaságnak, mennyiben segítette az eredményt?
− Nagymértékben. A Qualysoft önmagában egy érdekes cég, abban az értelemben, hogy nem egy klasszikus multi − mint a Hewlett-Packard vagy IBM, amelyek nagy mamutcégek amerikai központtal −, viszont nem is egy kis magyar cég, amely csak a magyar piacon van jelen. A vállalatcsoportunk sokkal erősebb, hitelesebb így. A Qualysoft egy specialista cég, nagyon jók vagyunk a portálok, a portálok mögötti alkalmazásintegrációban, az alkalmazásintegrációban és az egyéni alkalmazásfejlesztésben.
− Nagyon sok informatikus keres külföldön munkát. Ez hogyan érinti önöket?
− Tavaly sajnos valóban voltak fájdalmas veszteségeink, de így is nagyon erős a Qualysoft csapata szakmailag. Vissza kell utaljak a társaság szervezeti felépítésére. Hihetetlen szervezettséggel osztjuk ki a feladatokat a munkatársainknak, ez a szervezettség komoly know-how-ja a Qualysoftnak. Ebből természetesen adódnak nehézségek, ugyanis vannak olyan ügyfelek, akik nem tudják tartani az ütemezést, és egy projekt sikere mindig két félen múlik.
− Milyen területben látnak fantáziát, hol látnak kitörési lehetőséget?
− Mint mindenki, mi is folyamatosan keressük azokat a lehetőségeket, hogy hol lehet valamilyen újdonsággal előrukkolni. Ilyennek látjuk most az ügyfélszolgálatok területét, ahol olyan megoldást tudunk nyújtani, amivel kevesebb emberrel nagyobb ügyfél-elégedettséget, komolyabb teljesítményt lehet nyújtani.
− Nemrég mutatták be a Nebula munkaszervező szoftvert. Beváltotta a reményeiket?
− Szépen szaporodnak a felhasználók, úgyhogy nem aggódom, fogja-e hozni az elvárt bevételeket. Azt azért látni kell, hogy ha van egy ütős ötlet, amire rákattannak a felhasználók és villámgyorsan siker lesz, az csak szerencse, az a kivétel. Magyarország nagyon pici piac, ezért ha a kezdeti invesztíció után − ami vagy pályázati pénzből, vagy egy magánszemély, vagy egy cég felhalmozott tőkéjéből elkészül − nem érkezik pluszforrás a piacról vagy kritikus számú ügyfél, akkor az a termék elhal. Vagy csak stagnál, és utána le fog maradni a versenyben, mert nem tud továbbfejlődni. Amerikában, Oroszországban, Kínában, ahol nagy a piac, ott ez sokkal könnyebb.
