A nagyvállalatok nem várhatnak az állami szabályozásra a fenntarthatóság érdekében tett lépésekkel − értettek egyet cégvezetők a Shell és Rotterdam városának közös, Powering Progress Together című fórumán. A nyugati országoknak, ezen belül is az Európai Uniónak komoly versenyhátrányt okozhat az ázsiai államokkal szemben, hogy az utóbbiak kormányai és jogalkotása jóval gyorsabb reakcióra képes − fogalmazott Peter Voser, a Royal Dutch Shell vezérigazgatója. A cégvezető úgy látja, kár lenne megvárni egy újabb válságot, a piaci szereplőknek már ma lépéseket kell tenniük a fenntartható működés érdekében. A kérdés hosszú távú rendezése makroszintű szabályozást igényel, az induláshoz azonban kisebb léptékű kezdeményezésekre van szükség Voser szerint.
A következő évtizedek fejlődő országok generálta keresletrobbanására hívta fel a figyelmet Jeremy Oppenheim, a McKinsey & Company fenntarthatósági üzletágának partnere is, aki szerint a problémakör úgy is felfogható, hogy a következő két-három évtizedben a vállalatoknak és az országoknak lehetőségük lesz a világgazdaság teljes \"újrafeltalálására\".
A világ 2030-ra 30 százalékkal több vizet, 45 százalékkal több energiát és 50 százalékkal több élelmiszert igényel majd a Világgazdasági Fórum (WEF), a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) és az ENSZ prognózisai alapján. A helyzetet súlyosbítja, hogy a hústermékek iránti kereslet a Világbank elemzései szerint a 2000 és 2030 közötti három évtizedben 85 százalékkal emelkedhet − egyes szakértői vélemények szerint a következő négy évtizedben meg is duplázódhat. A tej- és húsipar pedig a legvízigényesebb ágazatok közé tartozik, egy kilogramm marhahús \"előállítása\" például összesen 1500 liter vizet igényel.
Az innováció jelentőségét emelte ki Frans van Houten, a Philips vezérigazgatója, aki szerint például a ledes fényforrások globális bevezetése 640 erőmű termelésének megfelelő áramot takaríthatna meg. A hosszú távú üzleti modellben és a felelősség teljes ellátási láncra kiterjesztésében lát lehetőséget Paul Polman, az Unilever vezérigazgatója, aki szerint az ellátási láncok lerövidítésével − azaz a fogyasztáshoz minél közelebbi gyártással − az energia- és a vízfelhasználás szempontjából is fenntarthatóbb logisztikai rendszerek jöhetnek létre.
