A világgazdasági válság nemcsak a foglalkoztatottságra, hanem a bérekre is komoly hatással volt, különösen igaz ez Délkelet-Európában − állapította meg a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) globális bérfelmérése (Global Wage Report). E szerint Kelet-Közép-Európában a reálbér növekedése a 2007-ben mért 6,6 százalékról 2008-ban 4,6 százalékra mérséklődött, 2009-ben pedig 0,1 százalékos csökkenésbe váltott. A reálbérek növekedése leginkább Magyarországra és Romániára volt igaz a vizsgált országok közül: előbbi esetében 3 százalék volt az esés 2008 és 2009 első negyedévét összehasonlítva − a magánszektorhoz képest az állami szektorban nagyobb mértékű csökkenéssel −, utóbbi esetében pedig több mint 5 százalékos zuhanást mutattak az adatok, amelyek trendje az ILO szerint 2010−2011-ben is folytatódott.
A szervezet tanulmánykötete úgy találta, hogy számos vizsgált országban − Albánia, Bosznia és Hercegovina, Macedónia, Szerbia, Bulgária, Magyarország és Románia − a válság alatt nőttek a jövedelemkülönbségek, és a gazdasági krízis a legsérülékenyebb munkavállalói rétegeket érintette a legsúlyosabban. Az ILO szerint különösen aggasztó az alacsony jövedelmű dolgozók arányának tartós növekedése, valamint a bérskála felső és alsó sávja közti különbség erősödése. Az ILO szerint a régióban a konszenzus és a megállapodás hiánya visszaütött: a szociális partnereket kevéssé vonták be, hiányzott az ágazati és munkahelyi szintű kollektív alku, mindez korlátozta az alternatív megoldások lehetőségét.
A szervezet pozitív ellenpéldaként hozta fel Németországot, ahol a kollektív tárgyaláson átmeneti munkaidő-csökkentésről született megállapodás, amellyel végül korlátozni lehetett a foglalkoztatási és bérkiigazításokat. Ezzel szemben a legtöbb délkelet-európai kormány inkább a minimálbér befagyasztása mellett döntött. Ezzel azt érték el, hogy a minimálbér már nem képes védeni a legsérülékenyebb munkavállalói rétegeket − a fiatal munkavállalókat, a nőket és az alacsony szakképzettségűeket − a válság hatásaival szemben.
