Csupán a Dél-Dunántúlon az elmúlt fél évben hat, korábban jól menő lovas létesítményre került lakat. Lóska János, a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség elnöke szerint a minősítési rendszer bevezetésével, valamint a számos esetben pályázati források segítségével megvalósított beruházásokkal jó irányba indult az ágazat, ám a válság közbeszólt. A külföldi vendégek elmaradnak és a mintegy 40 ezer, rendszeresen nyeregbe szálló hazai lovas is jóval kevesebbet költ. Lóska ugyanakkor hozzátette, tévútra vezet, ha mindent a válságra fogunk.
Az ágazatban is egyre inkább a kordában tartott árak melletti magas minőségű szolgáltatásokra van igény. Ám az országban jelenleg mindössze 19, úgynevezett ötpatkós (ötcsillagos) és 28 négypatkós lovarda van. A túraútvonalak hossza alig 4 ezer kilométer. A szabad tereplovaglásnak − például a jelenleg hatályos erdőtörvény miatt − jogszabályi akadályai is vannak, kevés a képzett szakember. Lóska szerint a készülő Nemzeti Lovas Programnak csupán egyetlen eleme a diákok lovas oktatása. Azt szeretnék, ha 2017-ig legalább a háromszorosára nőne a nívós lovardák száma, a szabadon használható túraútvonalak hossza pedig elérné a 10 ezer kilométert. A tennivalók közül egyébként több központi vagy pályázati forrást sem igényel. Ám a szakember úgy véli, enélkül az elmúlt időszakban felépített létesítmények jelentős része pillanatnyilag nem életképes.
Az Egertől néhány kilométerre fekvő Felsőtárkányban lovardát működtető Karap Péter elmondta, tavaly elsősorban az egész napra érkező túralovasok száma csökkent jelentős mértékben, de évek óta egyre kevesebb a külföldi vendég is. Az a szerencséjük, hogy van fedett, egész évben használható lovardájuk és egy nagyváros közelében vannak, ahonnan \"törzsvendégek\" érkeznek. Karap hozzátette, a helyi általános iskolával már több mint hat éve működnek együtt, s a Karap Tanyán eddig több száz gyerek tanult meg lovagolni.
| - Sorra zárnak be a vidéki lovardák |
| - Elmaradnak a külföldi és a magyar vendégek |
| - Áremelés kellene, de csak a kínálat erős |
A dunaszigeti Szelle Lovas-udvar tulajdonosa, Szelle Kornél elmondta, a bértartásnál nagyjából százszázalékos áremelésre lenne szükség ahhoz, hogy például érdemi fejlesztési források is képződjenek. Ám a csökkenő fizetőképes kereslet miatt ennek épp az ellenkezője történik. A lovardák nagyon megérzik a benzinár emelkedését, azt meg pláne, hogy a takarmányárak megháromszorozódtak. Pedig a Szelle ötpatkós lovarda, jó helyen van és egy sor nívós kiegészítő idegenforgalmi szolgáltatást is nyújt. A tulajdonos szerint nem véletlen, hogy egyre több lovardára kerül lakat, hiszen nagyon sokan szakértelem nélkül vágtak bele, ráadásul a bevételből szinte semmit nem forgattak vissza. A jelenlegi körülmények között persze az ágazat összes szereplője könnyen ördögi körbe kerülhet. Ha csökken a színvonal, ha nem megfelelő a lóállomány, elmaradnak a vendégek.
