Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Pályára állt február 13-án az első magyar műhold, a Masat−1, amelyet nyolc másik szatellittel együtt az Európai Űrügynökség Vega hordozórakétája juttatott a világűrbe, küldetése a tervek szerint legalább három hónapig tart. A fellövés az Egyenlítő közelében fekvő Francia Guyanán található Kourou európai űrközpontjában valósult meg. Az űreszköz egy kisméretű, úgynevezett pikoszatellit, a CubeSat szabvány szerint készült, 10x10x10 centiméteres kocka alakú, 1 kilogrammos műhold. Elsősorban oktatási célt szolgál, pályára állását követően a saját állapotára és környezetére vonatkozó adatokat gyűjti. A fedélzeten elhelyeztek egy félaktív mágneses stabilizáló rendszert, ennek segítségével a Földről távirányítással lehet a műhold orientációját befolyásolni.
A Masat−1-et a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) hallgatói tervezték és építették, a fejlesztések egy része a 2007-ben alapított Ericsson komplex hardverfejlesztő laboratóriumban zajlott. A projekt gazdái a labornak otthont adó elektronikus eszközök tanszék, a szélessávú hírközlés és villamosságtan tanszék és a BME űrkutató csoportja voltak. A projekt öt éve alatt az egyetem tudásbázisa speciális ismeretekkel gazdagodott, a Masat−1 építése során szerzett tapasztalatok a mérnökképzést és a jövő űripari fejlesztéseit támogatják majd.
A fejlesztőcsapat figyelemmel kíséri a Masat−1 belső, önellenőrzésből származó mérési adatait, mindenekelőtt a hőmérsékleti eloszlást, az áramfogyasztást, belső feszültséget. A repülés első hetében csupán megfigyeléseket végeztek. Egy hét letelte után viszont intenzív kísérletezés kezdődött, a legfontosabb feladat a stabilizáló rendszer beindítása, kipróbálása. Sorban kipróbáljuk a műhold többi berendezését is, mert ezután egyre hosszabb időre a Masat−1 pályája napárnyékba kerül, amikor nem kap energiát. Onnantól elsősorban az alapfunkciókra kell tartalékolni az energiát − mondta Gschwindt András, a BME docense, az egyetem űrkutató csoportjának vezetője az MTI-nek.
Huszonkét országban 150 mérőállomás, azaz lelkes rádióamatőr figyeli a műholdat és regisztrálja a Masat−1 által sugárzott paramétereket, amelyeket interneten juttatnak el a fejlesztőkhöz. Ezekből az adatokból tudható, hogy milyen állapotban volt a műhold például Ausztrália, Szudán vagy Vietnam felett. Érdekes nézni, hogyan mozog és viselkedik más pályaszakaszokon, amelyeket nem látunk. A legtöbb adatot például eddig Új-Zélandból kaptuk, fel sem tételeztük, hogy találunk ott olyan lelkes rádióamatőrt, aki bőségesen ellát minket mérési eredményekkel − mondta Gschwindt. Még azelőtt, hogy a műhold földárnyékba kerülne, elkezdik a stabilizátorral kapcsolatos kísérleteket. A műhold úgy fordul, hogy számunkra egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerül, kevésbé sugároz a Föld felé, tehát mindenképp célszerű beavatkozni és megmozdítani − fejtette ki a szakember. A pikoműhold pozíciója a cubesat.bme.hu internetes honlapon követhető.
