Az év elején a Magyar Nemzeti Galériában a politikai aktualitás miatt nagy sajtónyilvánosságot kapó tárlatok mellett kevesebb figyelem irányult egy harmadik megnyitóra. Pedig nem akármilyen rendezvényről van szó: Munkácsy Mihály és a századvég realizmusa címmel új kiállítás mutatja be a Párizsban is hírnevet szerzett magyar festő munkásságát. A Pákh Imre és az általa vezetett alapítvány támogatásával megvalósult tárlat rendezői a kortársak művei közé helyezték el Munkácsy jól ismert képeit. Ez a szemléletváltás lépést tart a művészettörténetben és a közízlésben is végbement változásokkal, amelyek nyomán Munkácsy munkásságában a népszerű életképekkel, zsánerfigurákkal, portrékkal egyenrangúvá lettek mára a tájképek, a bibliai vagy a szalonjelenetek is. A festő hazai kortársai közül olyanoknak az alkotásait vonultatja fel az MNG, mint például Mészöly Géza, Deák Ébner Lajos, Bihari Sándor vagy Fényes Adolf, akik hozzá hasonló életutat futottak be Budapest, Bécs, München és Párizs megállókkal. Ezek a művészek hazatérve a szolnoki, illetve a nagybányai művésztelep tagjaiként folytatták a Munkácsy-féle realizmus, illetve a szegényemberek ábrázolásának hagyományait.
