\"Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.\" Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre Anthon egy nap az osztálytermet, hogy onnantól kezdve egy szilvafán töltse napjait. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki az ellenkezőjét: a terv szerint egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek szerintük van értelme. Először csak olyan holmik gyűlnek össze, mint egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok, ezért a diákok azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia: Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak az új versenybiciklijét, Husseinnek az imaszőnyegét, Frederiknek a dán zászlóját. Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.
A játék hamarosan kontrollálhatatlanná válik: Rikkének a copfjaitól, Gerdának a hörcsögétől kell megválnia, majd Lis örökbefogadási oklevele, a kis Emil koporsója, egy kutyatetem és egy Jézus-szobor is a \"Fontos Dolgok Halmán\" végzi. Amikor már Sofie-nak az ártatlanságát, a tehetségesen gitározó Jan-Johannak meg az ujját kell feláldoznia, közbelépnek a szülők és a rendőrség. Csak Pierre marad flegma, kineveti a kamaszokat, akik ilyen áldozatokra képesek, hogy megtalálják az \"értelmet\" − ők pedig brutálisan bosszulják meg közönyét. A dán írónő 2000-ben megjelent, \"fiatal felnőtteknek\" ajánlott művét annak idején a legjobb gyerekkönyv díjával ismerte el a dán kulturális minisztérium, majd számtalan egyéb díjat is elnyert − ugyanakkor hatalmas vitákat is kiváltott sok országban a gyakran Golding alapművéhez, A legyek urához hasonlított alkotás.
| 184 oldal, Scolar Kiadó |
| Fordította: Weyer Szilvia |
| www.scolar.hu |
