Repülőjegy, hitel, használati díj − néhány éve ezeknél teljesen jellemző volt, hogy a fogyasztó egy elsőre nyerő üzlet végén igazi vesztesnek érezte magát. A kormány − nemcsak a mostani, az előző is − megpróbált fellépni az olyan vállalati magatartás ellen, amely rejtett költségekkel, elhallgatott részletekkel, utólag odacsempészett apróbetűkkel és csillagozott megjegyzésekkel próbálta az első pillantásra roppant vonzó árakat feltornázni. Ez sok esetben sikerült is, például mára mindenki tudja, mi az a thm.
Abban viszont egyáltalán nem lehet biztos senki, hogy a fizetése annyi lesz, mint két hete gondolta, s nem pár százalékkal kevesebb. Nem tudhatja biztosan senki, hogy jövőre milyen béren kívüli juttatást kaphat. Nem tudhatja azt sem, hogy megéri-e kivárni a devizahitel-problémák általános megoldását vagy érdemes inkább gyorsan végtörleszteni. Mert az állam − szűkebben a kormány, de mégiscsak az állam − nagyon jól eltanulta a vállalatoktól, hogyan kell az apróbetűs, megcsillagozott kommunikációt folytatni.
Egy munkáltató azt hiszi, hogy adott költség mellett megússza a béremelést − kiderül, hogy azért plusz tíz százalék járulékot csak fizetnie kell. Egy vállalat azt hiszi, hogy októberig még a piacon maradhat nem megkülönböztetett szabályok mellett − kiderül, hogy mégsem lesz így. Egy bank azt hiszi, elég benyelnie a különadó mellett a devizahitelek kockázatának jelentős részét − téved, hiszen a végtörlesztésekre is félre kellett volna tennie.
Milyen kockázata van az államnak? Mondhatnánk, az, hogy Luxemburgban vagy Brüsszelben a nyakára lépnek. De nem. Mert a hirtelen támadt kiadásokra neki lehetősége van újrajátszania a partit, nála mindig lehet egy joker, egy különadó a hirtelen támadt kiadásokra. De, kedves állam, ugye tudod, hogy korábban a vállalatok is azt hitték, szabadon apróbetűzhetnek?
