− A szeptember végén elfogadott új távhőkoncepció milyen változásokat hozott a szolgáltatók szempontjából? Azt lehet hallani szakmai körökből, hogy egyes településeken túltámogatottak a társaságok.
− A mostani árszabályozási és támogatási rendszer hosszabb távon is megmarad, mindenképpen ezzel kell együtt élnünk. A távhőszolgáltatók szempontjából azon volt a hangsúly, hogy ne lehetetlenüljenek el sem a következő fél évben, sem az azt követő időszakban. Korábban az önkormányzatok szabályozták a távhőárakat, a mostani központi szabályozást pedig úgy kell finomítani, hogy az működőképes legyen. Az biztos, hogy további egyeztetések lesznek, látjuk az erre irányuló szándékot a minisztérium és az energiahivatal részéről is, a rendeletek jelenlegi formájukban nem tükrözik teljes mértékben a törvényalkotó szándékát. A Matászsz előzetes vizsgálatai alapján valóban vannak túltámogatott társaságok − ezért is szeretnénk folytatni a tárgyalásokat.
− Milyen hatásokkal számol a szakma a továbbra is érvényes árbefagyasztás kapcsán?
− Az árbefagyasztás költségét valakinek meg kell fizetnie. Jelenleg az áram árába beépített 1,2 forintot szánják az elmaradó bevételek ellensúlyozására. A távhőszolgáltatók és -termelők hatékonyságnöveléssel is hozzájárulhatnak a fogyasztói árak szinten tartásához, ez azonban nem kompenzálhat teljes mértékben egy erős indexár- vagy dollárárfolyam-változást. A távhőszolgáltatás saját költsége a teljes költségtömeg átlagosan 30 százaléka, a fennmaradó rész a tüzelőanyaggal függ össze − ezért ha ebből a 30 százalékból megtakarítunk is 10-20 százalékot, az nem ellensúlyozhat egy 10-20 százalékos üzemanyag-drágulást. A kialakított árrendszer statikus, nem igazán kezeli az éven belüli változásokat, az árfolyamkockázatok viselésére pedig a szolgáltatók jelenleg nem − és a termelők is csak kismértékben − képesek. Az önkormányzatok többsége sincs abban a helyzetben, hogy többletforrásokat juttasson a távhőszolgáltatásnak. A társaságok egyébként eddig is inkább beadtak a tulajdonosok − települések, önkormányzatok − kasszáiba. Szabályozói oldalon azonban nyilvánvalóan nincs olyan szándék, amely veszteséget termeltetne a távhőszolgáltatóval.
− Jelenthet-e az új szabályozás átrendeződést a beszállítói oldalon, nagyobb szerepet kaphatnak-e például a megújulók?
− Az új szabályozás nincs hatással a megújuló energiák felhasználására, a megújuló alapú energiatermelés támogatott átvételének (METÁR) koncepciója jelenleg a véleményezési fázisban van, a részletes szabályozást a jövő év közepére ígérte a szaktárca. A megújulók távhőtermelésben betöltött szerepét ez fogja meghatározni. Tőkebevonás nélkül a megújulótervek nem valósulhatnak meg, a szolgáltatói szektorban azonban biztosan nincs elegendő tőke. Konkrét számok nélkül azonban új befektetői szándékokról nehéz bármit is mondani, a fejlesztések ott indulnak el, ahol kedvezőbbek a feltételek. A 2020-as vállalások teljesítését nehezíti, hogy egy-egy projekt végigvitele optimális esetben öt évet, esetenként ennél is többet vesz igénybe.
− Van-e visszajelzés a befektetők részéről az új szabályozásról, például a meghatározott nyereségkorlát kapcsán?
− Külön kell választani a szolgáltatókat és a termelőket; a szabályozó hatóság eltérő nyereségkorlátot határozott meg számukra. A szolgáltatóknál ez a bruttó eszközérték kettő, a termelőknél pedig 4,5 százaléka. A szolgáltatóknál − miután önkormányzati tulajdonban vannak − ez a mérték ugyan nem sok, de várhatóan nem is teszi tönkre a cégeket. A termelői oldalon azonban a 4,5 százalék egy új befektetésnél nem csábító.
− A fűtési szezon elején járunk; várhatóak-e kellemetlen lépések, leépítések avagy a korábban vizionált tömeges bedőlés a szektorban?
− Nem riogatnék tömeges bedőléssel, sem azzal, hogy nem lesz hőszolgáltatás. Ha nagyon kellemetlen helyzetbe kerülnének egyes távhőszolgáltatók, akkor szükség lehet közvetlen beavatkozásra. Egyes esetekben a kiszervezés, leépítés is vezethet hatékonyságnövekedéshez, de ez a már említett okokból csak a költségek legfeljebb 30 százalékát érintheti.
