Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha véletlenül influenzás leszek, pihenek egy-két napot vagy egyszerűen kihordom lábon − a magyarországi felnőtt lakosság többsége sajnos még mindig így vélekedik, ha a megelőzést szolgáló oltásról van szó. Pedig az influenza − szemben a náthával − minden esetben súlyos legyengüléssel és magas lázzal jár, ami legalább egy hétre munkaképtelenné teszi még az egyébként egészséges embert is.
A világszerte rendelkezésre álló statisztikák alapján kijelenthető, hogy a lakosság nagyjából egytizede minden egyes évben megfertőződik. Persze a fertőzési arány nem egyenletes: értelemszerűen sokkal magasabb a gyermekeknél és időseknél, illetve azoknál, akik nagy közösségben − és főleg zárt térben − dolgoznak vagy rendszeresen tömegközlekedéssel utaznak. Kiemelten veszélyeztetett csoportot jelentenek az ügyfélszolgálatokon vagy nagy üzletláncokban dolgozó alkalmazottak is, hiszen ők naponta akár több száz, potenciális vírushordozóval is közeli kapcsolatba lépnek. Ennek megfelelően a vírus világszerte több száz millió megbetegedést okoz évente, közvetlen és közvetett gazdasági hatását ezért évtizedek óta vizsgálják. Egy széles körű felmérés az Egyesült Államokban 2004-ben például 11 milliárd dollárra becsülte az influenza által egy évben okozott gazdasági kárt.
A magyarországi statisztikák szerint viszont sem a dolgozók, sem a munkáltatók nem fordítanak kellő figyelmet az influenza megelőzésére: ez annak ellenére így van, hogy a dolgozó kiesésével járó megbetegedés mindkét félnek súlyos károkat okoz.
Az influenza a munkáltatók számára számos költségelemmel jár: a közvetlen elem a táppénz, amelynek első két hetét Magyarországon a munkáltatónak kell fizetnie. Ehhez jön közvetett elemként az a bevételcsökkenés, amelyet a beteg dolgozó kiesése okoz, ami a táppénz összegének akár a nyolc-tízszerese is lehet. A kiesésből adódó bevételcsökkenés persze nagyobb is lehet, ha az adott cég számára nehezen pótolható, specifikus területen dolgozó vagy vezető beosztású munkatársról van szó.
Az influenza ugyanakkor az alkalmazottak számára sem jó: a Magyarországon érvényes táppénzszabályozás miatt a minimálbér legalább kétszeresét megkereső dolgozónak már nem éri meg táppénzre mennie, hiszen ebben az esetben − a maximált juttatás miatt − mindenképpen bevételkieséssel kell számolnia. Az influenza elleni védekezés tehát minden érintett alapvető érdeke, hiszen a vakcina ára eltörpül az esetleges megbetegedések okozta károkhoz képest. Ez persze nemcsak Magyarországra, hanem minden, legalább közepesen fejlett országra igaz, hiszen az egy vakcinára jutó 2000-3000 forintos ár normál gazdasági körülmények között − ahol nem extrém módon alacsonyak a bérek − mindenképpen megtérül.
A fejlett nyugat-európai országokkal összevetve relatíve alacsony oltási arányért mind a hazai vállalatok, mind maguk a dolgozók felelősek. Előbbiek azért, mert még nem látják eléggé, hogy az influenza elleni oltással súlyos kiadásokat előzhetnek meg: ez annak ellenére is komoly hiba, hogy a Magyarországon működő vállalatok többségének most nem az az első számú problémája, hogy alkalmazottai védettek vagy sem. A lakosság nagyobb része pedig egyáltalán nem is foglalkozik az influenza problémájával, lusta beoltatni magát vagy egyszerűen csak fél magától az oltástól. Ha pedig megbetegszik, akkor többnyire igyekszik nem kivonni magát a munkavégzés alól, aminek két komoly következménye is van: egyrészt potenciálisan megfertőz másokat, másrészt munkájának hatékonysága a töredékére csökken. A magyarországi oltási arány növekedését az sem segíti, hogy a munkáltatók − még ha finanszírozzák is az oltást − nem kötelezhetik arra az alkalmazottakat, hogy beoltassák magukat.
