Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Míg a gazdaságban gyorsan megvalósult a rendszerváltás, az egészségügyben még várat magára, ezt bárki átélheti, aki oda bekerül vagy ott dolgozik − mondta a Napi Gazdaságnak Somody Imre, a Ciris klinika tulajdonosa. Úgy véli, a kormányzatnak szembe kell néznie azzal, hogy mit engedhetünk meg magunknak, mit fizethetünk a járulékból. Nem lehet hihetetlenül drága, innovatív megoldásokat mindenki számára elérhetővé tenni, egyébként ez a gyakorlatban ma sem így működik. Úgy véli, szabályozni kell a járulékból automatikusan finanszírozott ellátások körét, és fizetőssé kell tenni azt a részt, amit a közösség nem finanszíroz. Bőven van erre alkalmas modell, például az előfinanszírozás, amelynek során a családok eldöntik, mennyit áldoznak a kiegészítő biztosításokra.
Egyébként már ma is millió eurós nagyságrendben visznek ki pénzt az országból azok, akik ez egészségügyi ellátásukat nem itt akarják megoldani − fűzi hozzá a szakember. Mint kifejtette, tovább kell menni azon az úton, hogy összekössük az egészségtelen életmódot az egészség finanszírozásával, de nem úgy, ahogy ez chipsadónál történt. Kiemelten fontos kérdés, amit kezelni kell, hogy a populáció egy része nem fizet járulékot, s ha igen, csak minimális mértékűt.
Somody szerint az elmúlt három évben drámaian romlott az egészségügyi szolgáltatás, a jelenlegi színvonal olyan, amilyen a szocializmus korai szakaszában lehetett. Ma nem tudjuk, mi történik velünk, ha bekerülünk a rendszerbe, aminél nincs rosszabb élmény. Ezt nem lehet rákenni az ott dolgozókra. Tudják a döntéshozók is − fejtegeti −, hogy a jelenlegi infrastruktúra túlzott, le kell építeni az ágyszámokat, kórházakat kell megszüntetni, mert finanszírozhatatlanok és megfelelő minőségű ellátást nem tudunk ilyen léptékben biztosítani. Az állami kézbe vétel ehhez megnyithatja a kaput az önkormányzati lobbiérdekek kiszorításával − teszi hozzá.
Úgy látja, olyan modelleket kellene beépíteni az egészségügybe, amelyek a bérezéssel összekapcsolva ösztönöznek a megtakarításra, a hatékonyság növelésére. Ennek hiányában az egészségügy a mindenkori politika csecsszopója marad. Természetesen ez a hatékonyságnövelés csak protokollok mentén valósulhat meg − hangsúlyozza Somody. A rezidensek röghöz kötésével kapcsolatban megjegyzi, meg kell fogalmaznunk, hogy az ingyenes oktatás nem más, mint költségmegelőlegezés, amit nem visszaadni kell, hanem ledolgozni.
Somody egyetért azzal, hogy a gyógyszerkassza finanszírozását a költségtakarékosság irányába viszik, de problémásnak tartja, hogy ennek az eredményét makrogazdasági nehézségek megoldására használják fel. Ma már annyira anarchikus a gyógyszerellátás a túl gyakori licitekkel, a bizonytalan hátterű cégekkel és az abszurd árak bevállalásával, hogy már a nagy multicégek termékellátása is akadozik. Ilyen bizonytalan finanszírozási és konkurenciakörnyezetben nem lehet biztonságos ellátást fenntartani. Az ebből adódó veszteségeket is a közösség fizeti − teszi hozzá. Komoly ellenőrzést szorgalmaz, s a termékek finanszírozásától a terápia finanszírozása felé vinné a rendszert. Emellett a jelenleginél nagyobb hangsúlyt fektetne a terápia megvalósítására és annak ellenőrzésére. Vagyis ha valaki nem szedi be a felírt szert, a következményeket anyagilag is viselje.
Az egészségügyi reformban szereplő betegutak Somody szerint az egyszer már leállított irányított betegellátási modell elvét követik. Ezt továbbra is jónak tartja, mert ebben a modellben senki nem marad ki az ellátásból, ha pedig valakinek nem felel meg az a helyszín, ahova küldik, akkor jogos, hogy fizesse meg a kijelölt betegúttól való eltérést. Szakmailag megalapozottnak ítéli meg a térségi szervezést, ha megfelelő informatikai modell és betegfuvarozási rendszer is csatlakozik hozzá.
