Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Téves és illuzórikus az a feltevés, miszerint népegészségügyre, a betegségek megelőzésére azért kell költeni, mert így a drága beavatkozások elkerülésével csökkenthetők az egészségügyi kiadások − mondta a népegészségügyről tartott előadásában Vokó Zoltán. Mint kifejtette, középtávon ugyan valóban megtakarítással jár a primér prevenció, például ha egy dohányzásellenes program hatására kevesebben cigarettáznak és betegednek meg ennek következtében, vagy az egészségesebb táplálkozásnak köszönhetően csökken a szívinfarktusok száma.
A meghosszabbodott életkor, az elkerült halálozás azonban hosszabb távon, a korfa átalakulásával mindenképpen növeli a költségeket, vagyis nem ez a motiváció táplálja a népegészségügyi programokat, hanem az, hogy egészségesnek lenni jobb, mint betegnek, s a keletkező egészségnyereség már a minőségi életévek értékével kifejezhető − mondta az előadó. Az egészségnyereség nettó jelenértéke és az egészségügyi kiadások nettó jelenértéke közötti különbség hosszú távon mindenképpen pozitív − hangsúlyozta az ELTE docense.
A felvilágosodás kora óta közmegegyezés, hogy az állam egyik legfontosabb feladata polgárai megvédése a legjelentősebb veszélyektől, s ez a legtöbb országban így is van. A betegségek ellen, a saját egészségükért az emberek maguk is sokat tehetnek, az azonban, hogy ténylegesen tesznek-e, nagymértékben függ attól a társadalmi és gazdasági környezettől, amiben élnek. Ennek alakításáért pedig a kormányok felelősek − fogalmazott Vokó Zoltán.
Honnan vegyük ehhez a pénzt? − tette fel a kérdést az előadó, aki szerint most kell befektetni a jövő egészségnyereségébe. Úgy vélte, a fenntartható finanszírozás a kulcs, s az azonnali népegészségügyi feladatok finanszírozása Támop-forrásokból nagyrészt megoldható. A jelenlegi fejlesztési ciklusban 25 milliárd forint, plusz a teljes körű iskolai egészségfejlesztésre további 20 milliárd forint érhető el. Ezek a források fenntartható fejlesztésre fordíthatók, nem pedig programokra. A szakember leszögezte, ebből a látszólagos hátrányból előny kovácsolható, mert olyan intézményi, szervezeti kereteket kell létrehozni, amelyek képesek a tevékenységet a Támop után is folytatni.
Az előadó kiemelte, a termékadóból, valamint az alkohol- és dohánytermékek jövedéki adójából vissza kell forgatni a népegészségügyi tevékenység finanszírozására. Az alapellátás közösségi orientációjú fejlesztése révén (svájci projekt, Támop kistérségi projektek, indikátorrendszer fejlesztésének tapasztalatai alapján) az egészségügyi ellátórendszer is hatékonyabb egészségfejlesztést, betegségmegelőzést fog végezni, ennek finanszírozását az E-Alapból kell biztosítani.
Megújult szemlélettel, szakembergárdával, szervezeti és érdekeltségi rendszerrel, valamint finanszírozással az egészségi állapotból fakadó szükségletekre koncentráló alapellátásra kell helyezni a hangsúlyt. Ebben a rendszerben a beteg és gyógyító között tartós és személyes kapcsolat alakul ki, a lakosok partnerek, akik felelősséget vállalnak a saját egészségükért.
A közösségi orientációjú alapellátás úgy vállal felelősséget a közösség egészségéért és a kockázati tényezők befolyásolásáért, hogy mindeközben kapcsolódik a közösségi egészségfejlesztési programokhoz is.
