Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A vállalkozó és az építőanyag-kereskedő 2007 márciusában keretszerződést kötött, amelynek alapján a kereskedő leszállított az előbbinek 2,2 millió forint értékű építőanyagot. Miután a vállalkozó nem írta alá a szállítólevelet, úgy gondolta, hogy letagadja az építőanyagok átvételét, és nem fizet értük. A kereskedő a bírósághoz fordult, mire a vállalkozó megfizetett 650 ezer forintot, de a többit nem.
A kereskedő annyiban bajban volt, hogy nem tudta bizonyítani az átvételt, de akadt két tanú, akiknek a vallomását elfogadták a bíróságok. Az egyik a fuvarozó volt, aki állította: az anyagokat leszállította, a gyakorlat szerint pedig a vállalkozó mindig utólag írta alá a szállítóleveleket. Ez volt köztük a hosszú ideje kialakult gyakorlat.
Miután a vállalkozó az első- és a másodfokú bíróságon is elveszítette a pert, nem volt rest felülvizsgálatot kérni a Legfelsőbb Bíróságtól, de ott sem járt sikerrel. Azzal érvelt, hogy nem életszerű ennyi anyag aláírt szállítólevél nélküli kiszállítása, illetve a fuvarozó, valamint az anyagokat kiadó másik tanú is a kereskedő alkalmazottja.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott: tartós üzleti kapcsolat volt a felek között, máskor is később írta alá a vevő a szállítóleveleket. A fuvarozó pedig − ugyancsak hosszú ideje − bizalmi kapcsolatban állt a vállalkozóval, ő vette fel a megrendeléseit és szállította ki neki az árut. Így a korábban eljárt bíróságok megfelelően mérlegelték a bizonyítékokat, a vállalkozónak ki kell fizetnie a hiányzó vételárat.
