A kormány szerencsejátékokkal kapcsolatos stratégiája továbbra sem ismert, bár az online kártyatermekre vonatkozó szabályozást Rogán Antal benyújtotta az Országgyűlésnek − az adótörvényekhez csatolt zárószavazás előtti módosítókkal. A javaslat viszonylag közel áll ahhoz, amihez lapunk információi az online játékszervezők szerettek volna elérni − s viszonylag távol attól, amit a Magyar Szerencsejáték Szövetség javasolt.
Míg a szövetség ragaszkodott volna ahhoz, hogy a szolgáltatók magyarországi székhellyel rendelkezzenek, a tervezet ezt nem írja elő. Pusztán azt követeli meg, hogy EGT-tagállamban legyen bejegyezve, s ha fióktelepet sem hoz létre, akkor egy magyarországi székhellyel vagy lakóhellyel rendelkező pénzügyi képviselőt kell megbíznia. Ez a modell egyébként teljesen bevett a határon átnyúló szolgáltatások nyújtásakor. A szervezőnek minden játékra és játékosra vonatkozó adatot át kell tudni adnia a hatóságoknak. Az adatokat a székhelyen kell tárolnia, de Magyarországon is hozzáférhetővé kell tennie egy úgynevezett tükörszervert, ahol minden követhető.
A társaságoknak működésük előtt a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál regisztráltatniuk kell magukat − ennek átfutása három hónap −, ezt követően kapnak engedélyt a működésre. Ha engedély hiányában szerveznek játékot, akkor első körben a weboldalt tiltják le, majd a számlát üzemeltető bank köteles akár 90 napra zárolni a számlát. Játékszervezésnek az minősül, ha a játékosok Magyarországon veszik igénybe a szolgáltatást, illetve ha az egyértelműen Magyarország területén lévők felé irányul − azaz magyar nyelven hozzáférhető vagy itthon reklámozzák.
Az adó mértéke a tiszta játékbevétel húsz százaléka. Az adóból − kiindulva abból, hogy a szövetség szerint 100 milliárd forint értékű piacról van szó − néhány milliárd forint bevétel származhat csupán. Valójában nem a szervezők által fizetett játékadó az, ami érdemi költségvetési bevételt generálhat ebben a szektorban − vagyis nem ömlenek ki tízmilliárdok az országból (a közhiedelemmel ellentétben).
A kiesés valóban tízmilliárdos, ám azt nem a szervezők produkálják, hanem a játékosok. Míg ugyanis a Szerencsejáték Zrt. által szervezett játékoknál a nyertes az adózott nyereményt kapja meg − a vállalat forrásadóként levonja az szja-t és a járulékokat −, addig az online játéktermek a bruttó nyereményt adják ki, az adózást pedig a játékosokra bízzák. Akik az adót általában nem fizetik be. A már említett forgalom alapján csak szja-ból 13-15 milliárd forint nem folyik be.
A játékosok adóztatásával kapcsolatban nem tartalmaz előírásokat a javaslat. Ebből adódóan nem oldja meg az eddig kiesett adó beszedését. A jelenlegi gyakorlatban nehéz elhinni, hogy egy nem szabályozott piacról szerzett jövedelmet valaki feltüntessen a bevallásában. Akkor is, ha 120 ezren játszanak rendszeresen, és sokan ebből is élnek.
Az új szabályok tükrében más lesz a helyzet annyiban, hogy a jövedelem forrása legális, szabályos lesz, vagyis az után adózni kell. Az technikai kérdés, hogy a szervező cég a hatóságok által elismert igazolást kell kiadjon a jövedelem forrásáról − ilyet minden kaszinó kibocsát nagyobb nyereménynél. Mivel a szerver adataihoz az adóhatóság is hozzáfér, nem lesz nehéz szúrópróbaszerűen ellenőrizni a játékosok adófizetési hajlandóságát sem.
