Az étkezési utalványok jelentős részt képviselnek a családi költségvetés elkölthető keretében. Egyes elemzések szerint a maximálisan adható kedvezményes adózású utalványérték az átlagbér kilenc százalékát teszi ki. A KutatóCentrum felmérése szerint a legtöbben 3 és 12 ezer forint közötti értékben jutnak hozzá ilyen juttatáshoz, a megkérdezettek 56 százaléka. Ennél kevesebbet 23, többet pedig 17 százalék kap. Ez persze nemcsak azt jelenti, hogy a munkáltató nem ad többet. Lehet, hogy a munkavállaló nem akarja a teljes összeget igénybe venni − a cafeteria keretét ugyanis más elemekkel is tölti.
A munkáltatók számára az étkezési utalványok juttatása valós megoldást jelent a bérkompenzációra mint a cafeteria-rendszeren belül a mindennapi megélhetéshez leginkább közel álló juttatási forma. Az étkezési utalványokat a munkáltatók a bérkifizetéshez képest jóval kedvezőbb munkaadói költség mellett biztosíthatják a dolgozóknak, és ugyanazon juttatási keret mellett a munkavállalóknak magasabb nettó kompenzációt adhatnak.
A bérrel összehasonlítva jelentős a különbség a terhelésben. Száz forint bér után a munkavállalót 16 százalék jövedelemadó és 18,5 százalék járulék megfizetése terheli, a munkaadót pedig összességében 27 százalék járulékfizetés. Ehhez képest az idén januártól a juttatások után fizetendő 19 százalékos jövedelemadó jóval kedvezőbb.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jövedelemadó-kulcs változása következtében − bizonyos összeg felett − az adott bérköltség nagyobb nettó bér vagy több utalvány kiosztására ad lehetőséget. Bizonyos bér alatt viszont épp azzal kellett szembenézniük a munkáltatóknak, hogy a nettó bér jóval kevesebb lett. Az első esetben viszonylag kényelmes helyzet állt elő, hiszen a felszabadult keretet a munkáltató béremelésként vissza tudta osztani.
A második esetben pedig legalább annyival tudtak hozzájárulni a munkavállaló támogatásához, hogy a lehető legkisebb mértékben csökkenjen csak az, amit kézhez kap. Ez főleg annak tükrében értékelte fel a juttatások közül az étkezési utalványokat, hogy az elmúlt években sem volt minden társaság számára reális a béremelés, így a nettó összeg növelésére inkább a juttatásokat alkalmazták, s nem a béremelést. Még ha volt is némi forrás a fizetések rendezésére, az egy-két százalékos emelést legjobb esetben is nullaként, ha nem csökkenésként érzékelték a munkavállalók.
Az étkezési utalványokkal elért kompenzáció a belgazdaságra is kedvező hatást gyakorol azzal, hogy belföldi fogyasztást generál, ráadásul a hazai vállalkozásoknak (vendéglátóhelyek, helyi kisboltok) teremt többletbevételt.
Bartha Attila, az MTA Politikatudományi Intézetének kutatója szerint erre szükség is van, hiszen a GDP az idén már közelíti ugyan a hat évvel ezelőtti szintet, de a nettó reálkeresetek és különösen a lakossági fogyasztás szintje még számottevően elmarad attól. A belföldi kereslettől függő, piaci szolgáltató szektorok, így a kereskedelem és a vendéglátás krízise különösen mély: a 2008 eleje óta eltelt 14 negyedévből 12-ben növekedése kisebb (visszaesése nagyobb) volt, mint a GDP-é. Makrogazdasági szempontból jelen helyzetben különösen fontos a jövedelmi, fogyasztási lehetőségeket stabilizáló gazdaság- és társadalompolitikai lépések szerepe.
Egyre többen élnek ma szociálisan hátrányos helyzetben, nekik problémát jelent a rendszeres étkezés megoldása a nettó keresetből. Ezáltal nagy segítséget jelent a munkáltató által biztosított étkezési jegy, melyből már nemcsak a meleg étkezést, de a készételbeszerzést is meg tudják oldani a családok.
Mivel az étkezési jegy beváltása szinte minden étteremben, étkezdében, kifőzdében vagy élelmiszerüzletben lehetséges és így már a hétköznapi élet része, ezért is preferálják a munkáltatók az étkezési jegyet a cafeteria más elemével szemben. Mindemellett munkaerő-megtartó szerepe is van a cafeteriának, hiszen munkahely-változtatáskor a munkavállaló döntését is befolyásolja, hogy az adott cégnél milyen juttatásokat biztosítanak a béren felül.
