A megtakarítások alakulása szempontjából sok elemző kulcskérdésnek tartja, hogy miként alakulhat a svájci frank árfolyama a hátralévő két hónapban. A GKI számításai szerint ha marad a második félévben a 240 forint körüli frankárfolyam, 200-250 milliárd forinttal nőhetnek a lakosság hiteltörlesztési terhei, ami a magánnyugdíjpénztárak által kifizetett reálhozamhoz fogható összeg (Napi Gazdaság, 2011. szeptember 1.). Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) több kérdésre kiterjedő elemzést tett közzé arról, hogy a devizahitelesek és a magyar gazdaság helyzete milyen kölcsönhatásokat mutat. Röviden úgy summázhatnánk, hogy arról írnak, ha jól megy az országnak, akkor csökken az országkockázati felár, így legalább nem drágulnak a hitelek, sőt a forint is erősödhet. Emellett a javuló foglalkoztatási helyzet is javít az adósok helyzetén. Ellenkező esetben azonban a kölcsönnel rendelkezők gondjai visszahathatnak, növelve például a magyar gazdasággal kapcsolatos kockázatokat.
Mint az IDEA hangsúlyozza: kedvező világgazdasági fordulat nélkül a Széll Kálmán terv végrehajtása, valamint a költségvetés kiegyensúlyozását célzó további intézkedések révén várhatóan a korábbi foglalkoztatási prognózisok konszenzusának romlásával kell számolni. Az otthonvédelmi akciótervre sem véletlenül volt szükség, ez ugyanis alkalmas lehet arra, hogy 2013−2014-ig megállítsa a bedőlő hitelek számának növekedését. Amennyiben a bankadó a jelenlegi szabályozásnak közel megfelelő mértékben marad fenn, az hosszabb távon rontja a reálgazdasági bővülés esélyeit. A hitelesek fizetési helyzetében 2011 előtt történt fejlemények pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy gyökeres fordulat nem várható a kamatok tartós csökkenése, a foglalkoztatási (egyben jövedelmi) helyzet érezhető javulása vagy a tömeges hitelfelvételhez kapcsolódó valós társadalmi veszteségek gazdasági szereplők között megosztott \"realizálása\" nélkül.
