Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A jelenlegi egyetemi felvételi rendszer könnyen elérhetővé teszi a felsőoktatási intézményben történő továbbtanulást. Kikerültek a rendszerből azok a szűrőkapuk, melyek a tehetség válogatását célozták. Ezt súlyosbítja, hogy mára megduplázódott a jogi egyetemek száma, miközben a hallgatók egyre jelentősebb hányada a kreditrendszer védőszárnyai alatt várja ki azt az időt, amikor képes dönteni arról, hogy számára mi a megfelelő élet- és karrierpálya.
Addig is, amíg az egyetemi reform nem igazítja a mai életviszonyokhoz a képzési modellt, a jogvégzett értelmiségre fokuszálva kell megtenni az első határozott irányú lépéseket.
Egy olyan szakmában, amely kezdetektől emberi problémákkal, érzelmi, gazdasági konfliktusokkal dolgozik, olyan felnőttoktatási modellre van szükség, amely hangsúlyt fektet a pszichológiai készségek fejlesztésére, az önismeretre és a kommunikációs technikákra.
A kommunikációs készségek nem csupán az ügyfelekkel való kapcsolatteremtésben és -fenntartásban játszanak szerepet, hanem a különböző hatóságok előtti eljárásban is, ahol gyorsabban és hatékonyabban jár el az, aki tapasztalatból tudja a másik munkafolyamatának relevanciáit. Az ügyfél nem a paragrafusok felolvasásáért, hanem ügyének számára legkedvezőbb gyakorlati levezényléséért hajlandó fizetni.
Az elsajátítás egyetlen módja a gyakorlati életben való tapasztalás. Meggyőződésem, hogy olyan keretet kell biztosítani az empirikus tapasztalásnak, hogy a pályakezdő rövid időn belül minél szélesebb körben kapjon reális képet az egyes szakmák tartalmáról − lehetőleg a jogászi hivatás kiválóságaitól. Egy elit utánpótlás kulcsa a lineáris tudásátadásra épülő akadémiai ismeretek gyakorlati alkalmazásának készségszintű elsajátítása.
A gyakorlati tudás megszerzésének időszaka ténylegesen az abszolutóriumot követő hároméves kötelező szakmai gyakorlat, melyet jellemzően egy bizonyos jogi szakmában töltenek a diplomások. Ezáltal az adott szakmát alaposan, részleteire kiterjedően megtanulják, mely segíti a későbbi specializálódást, a többi jogászszakma munkavégzéséről, megközelítési aspektusairól azonban csak külső szemlélőként lesz csekély információjuk. A jelen modell kockázata abban rejlik, ha a pályakezdő rosszul választ. A csak saját területének fókuszait értő szakember számára gyakorlatilag kizárt a szakmák közötti átjárás. A specializálódás további hátránya az ügyfél részére teljes körű jogi szolgáltatásnyújtás képességének hiánya.
Újszerű megközelítések igényét jelzi, hogy az elmúlt száz évben több nemzetközi és globális válság rendítette meg a köz- és magánszféra szereplőit, mint az azt megelőző századokban együttvéve. Az új tevékenységek, szervezeti és vállalkozási formációk, kitörési pontok utólag kapnak jogi szabályozást. Konkrét szabályok hiányában az alapvető jogelvek terelővonalai mentén juthatunk el a megoldáshoz. Ez ismét rávilágít a jogalkalmazás és jogértelmezés újragondolásának, valamint az egységes bírói gyakorlatnak a fontosságára.
Egyre több fórumon fogalmazódik meg a közoktatási reform, a felnőttképzés és az egész életen át tartó tanulás igénye. Cél, hogy a válogatott hallgatók a szakma különböző területeit végigjárva a program során megszerzett tapasztalataikat és szaktudásukat a napi gyakorlatban azonnali értékteremtésre fordítsák. A különböző képzési helyeken a hallgató megtanulja fejleszteni kommunikációs és prezentációs készségét, üzleti és stratégiai gondolkodását. Egy hozzárendelt mentor irányítása mellett megérti az egyes szakterületek belső működését, lehetőséget kap az összefüggések meglátására és jövőbeli munkaadója számára is hasznosítható kapcsolatrendszert épít ki, ezáltal magas szinten hozzájárulhat munkaadója hosszan tartó sikereihez. A sikeres záróvizsgát tett végzős pedig azon a munkahelyen folytathatja szakmai gyakorlatát, ami számára a legtesthezállóbb.
