Az uniós alkalmazottak bérük után a kedvezőbb közösségi jog alapján adóznak, de ez nem vonatkozik a feleségükre, ha a szolgálati helyen nincs keresetük − mondta ki az Európai Bíróság.
A finn állampolgárságú L. Gistö és családja 2003 tavaszán költözött Luxemburgba, mivel férjét az Európai Parlament fordítóként alkalmazta, azóta a Gistö házaspár lakóhelye Luxemburgban található. L. Gistö 2007‑ben a Turkuban betöltött óvónői munkaviszonya keretében gyermeknevelési szabadságát töltötte, és nem végzett külön kereső tevékenységet Luxemburgban. L. Gistö Finnországban rendelkezik bizonyos ingóságokkal, és több, befektetési céllal vásárolt ingatlan tulajdonosa, amelyeket bérbe ad. Annak érdekében, hogy megtudja: a 2007‑es adóévben még mindig korlátlanul adóköteles‑e Finnországban, a központi adóügyi bizottsághoz fordult, amely előzetes döntésében megállapította, hogy L. Gistö továbbra is finn adóilletőségű.
L. Gistö e határozat ellen fellebbezett az illetékes bíróságnál, amely felfüggesztette az eljárást, és azt kérdezte az Európai Bíróságtól, hogy a nemzeti vagy az uniós szabályok szerint kell-e adóznia az érintettnek (közben ugyanis a finn szabályok lettek kedvezőbbek).
A bíróság szerint az Európai Közösség kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvet úgy kell értelmezni, hogy az olyan személyt, aki abból a tagállamból, ahol a házastársa az uniónál való szolgálatba lépése előtt adózott, kizárólag azért helyezte át lakóhelyét valamely más tagállam területére, mert házastársa az Európai Unió szolgálatába lépett, úgy kell tekinteni, mint aki megtartotta adóilletőségét az előbbi tagállamban, ha saját maga nem végez külön kereső tevékenységet.
