Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A dán Kosan Gas A/S nevű cég könnyű kompozit anyagból készült, jellegzetes alakú gázpalackokat árul. A vevő első alkalommal megvásárolja a palackot, ezt követően a Kosan Gas bármelyik partnerénél töltöttre cserélheti az üreset. A palack gyártója egy norvég cég, amelynek uniós védjegye van a palack formájára, de ennek használatát Dánia területén átengedte a Kosan Gasnak. Ez utóbbi a saját logóját is feltünteti a palackokon.
A jogi probléma abból eredt, hogy Dániában létezik egy másik − acélból készült − gázpalack is, és van egy olyan cég, amely bármilyen gázpalackot újratölt, ez pedig a Viking Gas. A Kosan Gastól palackot vásárolt emberek egy része újratöltésre nem ennek a cégnek a márkakereskedőit kereste fel, hanem a Viking Gas valamelyik telephelyét. Ez utóbbi a Kosan Gas újratöltött palackjaira ráragasztotta azt a jogszabály szerinti cédulát, amely az általa végzett szabályos újratöltést tanúsítja, de ügyelt arra, hogy a másik cég logóját érintetlenül hagyja.
A Kosan Gas úgy vélte, hogy a cédulából arra lehet következtetni, hogy a két szolgáltató között üzleti kapcsolat áll fenn, holott ez nem igaz. Az elsőfokú bíróság megtiltotta a Viking Gasnak, hogy a Kosan Gas palackjait töltöttre cserélje. A másodfokú bíróság viszont előzetes döntéshozatalt kért az Európai Bíróságtól. Ez a bírói fórum jogszerűnek tartotta azt, hogy a Viking Gas becserélje a másik cég − fogyasztók által megvásárolt − palackjait, egy megszorítással: ha ez utóbbi nem hivatkozhat a 89/104-es irányelv 7. cikkének (2) bekezdése értelmében vett jogos érdekre. Ez pedig így szól: megtilthatja a védjegyjogosult a forgalmazást, ha \"jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazását ellenezze, különösen ha az áru állagát, állapotát − a forgalomba hozatalt követően − megváltoztatták, illetve károsították\". Erről azonban a dán bíróságnak kell döntenie.
