Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Zeturf Ltd. egy máltai jog szerint alapított társaság, amely lóversenyfogadásokkal kapcsolatos szolgáltatásokat nyújt az interneten. A szerencsejátékokat szabályozó máltai hatóság által kiadott engedéllyel rendelkezik és internetes oldaláról − többek között − francia lóversenyekre kínál fogadásokat.
Franciaországban egy 1891-es törvény szerint csak azok a lóversenyek megengedettek, amelyek kizárólagos célja a lófajták javítása és amelyeket olyan társaságok szerveznek, amelyek létesítő okiratát a mezőgazdasági miniszter − a ménesek legfelső tanácsa véleményének kikérését követően − jóváhagyta.
A mezőgazdasági miniszter 1997-ben − rendeletben − monopóliumot biztosított a Groupement d\'intérêt économique Pari Mutuel Urbain (PMU) részére a lóversenypályákon kívüli lóversenyfogadások lebonyolítására. A Zeturf ezt kifogásolta és az illetékes francia bírósághoz fordult, amely megállapította, hogy az uniós szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül a rendelet, mivel a Francia Köztársaságon kívüli más tagállamok szolgáltatóit korlátozza a lóversenypályákon kívüli lóversenyfogadások lebonyolításában Franciaországban. A bíróság ugyanakkor elismerte, hogy az ilyen korlátozás megengedett lehet az EK‑alapszerződésben előírt eltérések címén, vagy ha nyomós közérdek igazolja azt, feltéve, hogy − az arányosságát illetően − a korlátozás megfelel az uniós jog által előírt követelményeknek. Ezért a bíróság úgy döntött, hogy az eljárást felfüggeszti és előzetes döntéshozatalt kér az Európai Bíróságtól (EB). Az alapvető kérdés az, hogy a szolgáltatás szabadságának korlátozása igazolható vagy nem.
Az EB korábbi ítéleteiben több alkalommal is hangsúlyozta, hogy az erkölcsi, vallási vagy kulturális rend sajátosságai, valamint a szerencsejátékoknak és fogadásoknak a társadalomra és az egyénre nézve erkölcsi és anyagi szempontból egyaránt káros következményei alkalmasak lehetnek a korlátozásra. Ezért a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörrel rendelkezhetnek a fogyasztók, illetve a szociális rend védelmével kapcsolatos követelmények − saját értékrendjük szerint történő − megállapítására. Ezért a tagállamok − főszabály szerint − szabadon állapíthatják meg a szerencsejátékokkal kapcsolatos politikájuk célkitűzéseit, illetve adott esetben szabadon határozhatják meg a szükségesnek tartott konkrét védelmi intézkedéseket. Az a tagállam, amely különösen magas szintű védelmet kíván biztosítani, megalapozottan vélheti úgy, hogy csak a hatóságok szigorú ellenőrzése alatt álló, egyetlen szervezetnek biztosított kizárólagos jogok teszik lehetővé számukra a szerencsejátékokhoz kapcsolódó veszélyek ellenőrzés alatt tartását. Ez alkalmas lehet a játékhoz kapcsolódó túlzott kiadások ösztönzésének a megelőzésére és a játékfüggőség elleni küzdelemre irányuló célok megvalósítására.
Az EB szerint a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a nemzeti hatóságok valóban ilyen különösen magas szintű védelmet kívántak‑e biztosítani és hogy az elérni kívánt védelmi szintre tekintettel a monopólium bevezetése ténylegesen szükségesnek tekinthető-e. Továbbá a bűnözés elleni küzdelemre, valamint a játéklehetőségek csökkentésére irányuló céloknak azon a megállapításon kell alapulniuk, hogy a szerencsejátékokhoz kapcsolódó bűncselekmények és csalások, valamint a játékfüggőség problémát okoz az érintett tagállam területén, amit csak a korlátozás orvosolhat.
