Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy német állampolgár még a múlt század 90-es éveinek közepén dán és holland cégek részvényeiből vásárolt, amelyek után három éven keresztül 39 ezer márka és 20 ezer euró osztalékot kapott. Ezt követően meghalt, és a három örökös 2000-ben azt kérte a bonni adóhivataltól, hogy engedélyezze számukra az örökölt osztalék 3/7 részének a levonását az adójukból. (Az örökösök a terheket is öröklik!) Az adóhivatal elutasította a kérést, mivel a levonási jog csak azon társaságok papírjai után jár, amelyek Németországban adóznak.
Ezt a határozatot az örökösök megtámadták a kölni adóügyi bíróság előtt, amely előzetes döntéshozatalt kért az Európai Bíróságtól (EB). A kérdés az volt, hogy az adóhivatal által idézett német szabály összeegyeztethető-e az uniós alapszerződés vonatkozó passzusaival.
A bíróság úgy döntött, hogy a német szabály elfogadható, így a német bíróság úgy fejezte be az ügyet, hogy kimondta: akkor az örökösöknek a dán és a holland szabályok szerinti adókedvezmény jár az osztalék után. Ezt viszont az adóhivatal nehezményezte, mivel véleménye szerint az adó címén Hollandiában és Dániában ténylegesen fizetett összegeket gyakorlatilag nem lehet meghatározni. A kölni adóügyi bíróság másodszor is előzetes döntéshozatalt kért az EB-től, azt tudakolva, hogy nem ellentétes-e a német szabály és a vámhivatali határozat a tőke szabad mozgásával.
Az EB úgy vélte, hogy az adókedvezményt a dán, illetve holland szabályok szerint kell kiszámolni, de a kedvezmény nem lehet több, mint a részvényes Németországban fizetendő adója. Az adóbevalláshoz pedig a külföldi adókedvezményt úgy kell dokumentálni, mint ha német cégtől származna az osztalék.
