Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Le kell számolni azzal a sztereotípiával, hogy az építőipar alulképzett alkalmazottak gyűjtőhelye, akik lapátot támasztva állnak, miközben a többiek nézik őket, jobb esetben téglát hordanak és maltert kevernek − fogalmazott lapunknak Matolcsy Károly, az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. tudományos igazgatója. Egyre nagyobb a szektor gépesítettsége, széles körű az igényes kézműves munka, általánossá vált az automatizált, intelligens háttér, vagyis egyre komolyabb szaktudást igénylő szakma az építés. Ráadásul a szakma balesetveszélyes, rengeteg előírással, kötelező minősítéssel − tette hozzá az igazgató −, képzettségi szinthez kötött tevékenységekkel. Ezeknek az előírásoknak a közmunkásoknak is meg kell felelni, s a kivitelezés minősége attól nem lehet rosszabb, ha valaki közmunkást foglalkoztat. Sem az autópályákra, sem az árvízvédelmi töltésekre nem talicskával hordják már az anyagot, s noha vannak még nehéz és szennyező feladatok − mint például az aszfaltozás −, azok is szaktudást igényelnek. Bizonyos területeken egy gyors képzéssel megoldható a közfoglalkoztatottak beállítása, de az építőipar jelentős része speciális tudást, tapasztalatot, hozzáállást igényel − hangsúlyozta Matolcsy −, már egy járdaszegély-építés is olyan szakmunka, amivel nem lehet bárkit megbízni.
A korszerű gépek alkalmazásának feltételeit emelte ki Miklóssy Ferenc, a Keviép kft. ügyvezetője, az MKIK alelnöke is. Ma már kevés a betanított, illetve segédmunka az építőiparban, ahol még szükség van rá, ott is csak megfelelő munkafegyelemmel és morállal végezhetik, védőfelszerelésekkel és munkavédelmi oktatással megerősítve. Miklóssy a sok kézi munkát igénylő, viszonylag kevésbé balesetveszélyes feladatoknál tartja reálisnak a közmunkások alkalmazását, ilyen például a csatornaépítés, de már az árvízvédelmi töltés megépítése szerinte nem tartozik ebbe a körbe. Ott nem kézzel dolgoznak, hanem nehézgépekkel − ha ezt kiváltjuk élőmunkával, visszafelé megyünk az időben, tovább romlik az amúgy is nagyon alacsony magyar hatékonyság, versenyképesség. A közmunkások négyórás foglalkoztatása sem illik bele a képbe − mindent összevéve, Miklóssy csak periferikus területeken látja reálisnak a közmunkások alkalmazását, de akkor is csak 8 órában, ha ez nem veszélyezteti a termelékenységet. Ráadásul a kkv-k maguk is 10-15 százalékos kapacitásfölösleggel rendelkeznek, hiszen aki csak tehette, nem küldte el az összes emberét a megbízások eltűnésével. Ha élénkül a piac, először nyilván mindenki a jól bevált dolgozóit látja el munkával. Attraktív ösztönzők bevezetésével azonban az ügyvezető látna esélyt arra, hogy a kkv-k közmunkásokat foglalkoztassanak. Ilyen lehetne, ha például egy cég további hat hónapig járulékkedvezményt kapna egy saját dolgozónak átvett közmunkás után.
Ideje rendbe tenni az építőipari munka értelmezését, sokan ugyanis az ide nem tartozó tevékenységeket is a szektorhoz sorolják és a közvélekedés is összemossa a közmunkát és az építőipart − fogalmazott Koji László, az Építőipari Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) alelnöke. Koji szerint kevesen vannak tisztában azzal, hogy a közmunkák zöme nem építési feladat, egy árok kitisztítása vagy egy közpark rendbetétele, a padok lefestése nem építési munka. Komoly közmunkaprogramra szükség van, csak éppen lássuk konkrétan, hogy milyen feladatok szerepelnek ebben − szögezte le −, mert sok mindenről volt már szó eddig, csak azokról nem. Az alelnök olyan modellt tartana működőképesnek, amelyben a közmunkaprogram az önkormányzatokhoz kerülne, a finanszírozására pályázhatnának, de legjobb lenne központilag meghatározni, milyen típusú közmunkákra ad pénzt az állam. Az építés-felújítás komoly hozzáértést igényel, ezért ha ide vezényelnek közmunkásokat, akkor szervezett építőipari cégeket is be kell vonni. A közmunkások építőipari foglalkoztatásával kapcsolatban tehát sok a nyitott kérdés, de a szövetség azt reméli, lesz szakmai egyeztetés a döntéshozókkal. Koji arra is felhívta a figyelmet, hogy az ágazatból éppen a megrendelések hiánya miatt kellett az utóbbi években 70 ezer embert elbocsátani.
