Minden nemzeti versenyhatóság él a rajtaütéssel. Ilyenkor megvizsgálhatja az adatokat, lefoglalhatja a dokumentumokat, lepecsételheti a helyiséget és kényszerítő eszközöket, szankciókat alkalmazhat.
Ugyanakkor vannak nemzeti különbségek a rajtaütéseknél például a bírói engedélyezésben, az adatszolgáltatás megtagadásakor és abban, hogy miképpen kell kezelni egy másik jogsértést bizonyító, véletlenül talált adatokat. Ez utóbbival kapcsolatban Kovács András, a Legfelsőbb Bíróság bírája elmondta, hogy előfordul olyan eset, amikor a rajtaütéskor olyan bizonyítékot találnak, amelynek megszerzésére nem terjedt ki a bírói engedély. Kérdés, hogy ez felhasználható-e a további eljárásban.
A másik különbözőség a nemzeti versenyhatóságoknál a nem vállalati helyszíneken való rajtaütés. Általában különbözik a vállalati és nem vállalati helyszínek jogi megítélése, de még kevés a gyakorlati tapasztalat − mondta Dorothe Dalheimer, az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának főosztályvezető helyettese.
David McFadden, az ír versenyhatóság jogi tanácsadója a saját nemzeti megoldását ismertette. Ott egy külön rendőrnyomozó áll állandóan készenlétben arra, hogy közreműködjön a versenyhatóság kartellügyeiben. Írországban a helyszíni vizsgálatok előzetes értesítés nélkül zajlanak, tehát nyugodtan nevezhetők rajtaütéseknek. Így nem rejthetők el a bizonyítékok, amelyeket le is lehet foglalni. (Más előadó vetette fel az elektronikus adathordozók kapcsán: hogyan lehet lefoglalni a távoli szervereken tárolt információkat.) A helyszíni vizsgálatot a bíróság engedélyezi, ez vonatkozik a nem vállalati, tehát privát helyiségekre is.
Az előadó külön kiemelte a kert végében álló fészerek átvizsgálását, mivel a korábbi tapasztalatok szerint ezekben is leltek fontos bizonyítékokat. A rendőrség a helyszínen segíti a hivatal munkatársait. A bírósági engedélyhez kell a jogsértés alapos gyanúja, de a nem gyanúsított személyek helyiségei is átkutathatók.
