Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A széles értelemben vett magánjogi − gazdasági jogi, munkajogi, családjogi − perekben a perköltség mértéke nagyban befolyásolja a jogosultak hozzájutását jogaikhoz, joggal alátámasztott követelésükhöz. Az absztrakt szinten biztosított jogok és jogi garanciák, illetve a törvény előtti egyenlőség ellenére a társdalom bizonyos részei hátrányos helyzetbe kerülhetnek a jogszolgáltatás igénybevételénél.
Az említett ezerfontos követelés perlésekor a solicitornak (a perelőkészítő ügyvédnek) és a barristernek (a tárgyalótermi ügyvédnek) kifizetett munkadíj − amely óradíjas alapon történik, és így az ügyvédek a minél nagyobb idő perbe invesztálásában érdekeltek − minden valószínűség szerint már eleve nagyobb lesz, mint a perelt követelés értéke. A bírósági illetéket hozzáadva pedig teljes bizonyossággal mondható, hogy a havi átlagkereset nagyságú követelésért Nagy-Britanniában nem célszerű perelni. A pernyertes fél ugyan visszakapja a per folyamán kifizetett költségeit, az ügyvédi munkadíjjal együtt, de a hosszan elhúzódó perek és az anyagilag erős, de pervesztésre álló ellenfél széles körű lehetősége a vég nélküli bizonyításra, a per elnyújtása érdekében, szinte bizonyosan egyezségkötésre kényszerítheti már az ítélet előtt a másik felet. Így a megosztott perköltségek még mindig többe fognak kerülni, mint ha egyáltalán nem perelt volna az ügyfél.
Németországban − szemben az angol helyzettel − nem a szabad ügyvédi alku (az óradíjas rendszer), hanem a jogszabályilag rögzített ügyvédi munkadíjak és bírósági illetékek rendszere létezik. Így, ha egy német perlő fél az ottani átlagkeresetének megfelelő másfél ezer euró nagyságú követelésért perel, akkor az ügyvédi munkadíj és a bírósági illeték címén körülbelül ezer euró perköltség fizetésére lesz köteles, tehát majdnem az egész követelése értékével azonos összegre rúg a perköltsége. Az angolhoz képest azonban még ez is olcsóbb perlést jelent, és − főként a perek rövidebb időtartama és a fix perköltség előre kalkulálhatósága miatt − a német polgári perekben a joghoz jutás nagyobb mértékben biztosított, mint az angol polgári perekben.
Ha a magyar helyzettel hasonlítjuk össze a két külföldi példát, akkor látni kell, hogy nálunk az átlagosan a pertárgyérték hat százalékát kitevő bírósági illetékek és a − szintén átlagos − egy−öt százalékos ügyvédi munkadíjak sokkal olcsóbbá teszik a perlő fél helyzetét, mint a németeknél, nem is beszélve az angol helyzetről. Viszont a bíróságok fenntartása nagyobbrészt állami támogatásból történik, így a bírósági rendszert szinte ingyenesen bocsátja a jogszolgáltatás feladatára az állam, és ennek a költségei alig jelennek meg a perköltségben.
