Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A globális piac harminc piaci szereplője összesen 1360 milliárd dolláros veszteséget szenvedett el a válság négy éve alatt − érzékeltette előadásában a bankszektort ért csapást Gyárfás Sándor. A listán magyarországi érdekeltséggel rendelkező nyugat-európai bankok is találhatóak, s ez talán kellő magyarázat arra, hogy az elmúlt időszakban miért állt le teljesen a finanszírozás, és miért inkább egy vélt biztonsági pályán köröztek a pénzintézetek három évig, mint Forma−1-es versenyen a versenyzők a biztonsági autó nyomában − fogalmazott Gyárfás. A 2008−2009-es mélypontot az amerikai piacon 2009 végétől enyhülési ciklus váltotta fel, az eurózónában ugyanakkor 2010-ben az adósságválság és a kedvezőtlen tőke- és likviditási helyzet miatt még szigorítottak a helyzeten, legjobban a balti országokban és Magyarországon. Ennek következtében ezekben az országokban folyamatos és jelentős volt a vállalati hitelállomány csökkenése, s a hitelezés helyett a forrásgyűjtés került előtérbe. Mindeközben a bankok vállalati hitelportfóliójának minősége lényegesen romlott, az átlag alatti, rossz hitelek aránya a 2008-as 5 százalékról 13 százalék fölé emelkedett. Az átstrukturált hitelek aránya is emelkedik, 2011 végére meghaladhatja a 30 százalékot. A projekthitelezés eredményessége 2010 eleje óta alulmúlja a normál vállalati hitelezését, vagyis az ingatlanfedezettel biztosított jelzálog-hitelezés rizikósabbá vált, mint a vállalati forgóeszköz-hitelezés.
A magyar bankszektorban az elmúlt három évben a növekvő kamateredmények és a csökkenő működési költségek ellenére visszaesett az eredmény, 2009−2010-ben 800 milliárd forint körüli volt az értékvesztés, ehhez jött 2010-ben a 120 milliárd forint bankadó. Idén az értékvesztés meghaladhatja a 2010-es szintet is, s ez várhatóan csak 2012-től csökken lényegesen, ami indokolttá teszi, hogy a magyarországi bankok továbbra is szigorú finanszírozási politikát folytatnak. Ez a teljes elutasítástól az óvatos érdeklődésig terjedhet, attól függően, hogy exit hiányában a bank leépíteni kívánja-e az ingatlanfinanszírozást, vagy óvatosabban, illetve más szervezeti keretek és kompetenciák között folytatja ezt a tevékenységet, valamint hogy mennyire köti le a meglévő szerződések problémáinak kezelése.
Gyárfás kifejtette, a menthetetlennek bizonyuló adósokkal szembeni eljárást az határozza meg, hogy maga az üzleti tevékenység is veszteséges-e − ekkor jogi eljárásra kerül sor −, vagy csak a hitelterhet nem bírja az adós, amikor is a restrukturálás jön szóba. A menthetetlen ingatlanokat is a piacképességük szerint különböztetik meg, s ma már felkészültek a piacképesek tartására, illetve fejlesztésére vagy akár a funkcióváltására.
A jövő kilátásaival kapcsolatban az ügyvezető megjegyezte, a válság pozitív hatása a fejlesztői és finanszírozói piac tisztulása, koncentrálása, az egészségesebb verseny és az értelmes új ügyletek megjelenése. Mivel mindez kevesebb problémával jár, újra megerősödhet a válság nyomán eltűnt bizalom, ami a tranzakciók gyarapodásához, végső soron a piac újraindulásához vezet. Vagyis a háromévnyi biztonsági körözés, a romok eltakarítása után újrakezdődhet a verseny, amelynek a startjánál felsorakozó legbátrabbak különleges üzleti előnyhöz jutnak.
