Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az EU 2020-ig terjedő energetikai stratégiájának megvalósulását követően is szükség van a tagállami energiapolitikák összehangolására, ezért indokolt a 2030-ig, majd a 2050-ig tartó célkitűzések meghatározása − mondta Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter kedden az uniós energiaügyi miniszterek gödöllői informális ülésén. A találkozó középpontjában az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszer kialakítását előirányzó Energia-ütemterv 2050 és az unió külső energetikai kapcsolatainak témája állt. A kétnapos tanácskozás a 2050-es útiterv hivatalos eljárásának kezdetét jelentette, a cél a szénalapú energiafelhasználás leépítése − jelentette ki Günther Öttinger uniós energiaügyi biztos.
Az Európai Bizottság (EB) által március elején nyilvánosságra hozott útiterv (Roadmap for moving to a competitive low carbon economy in 2050) szerint a klímaváltozás elviselhető szinten tartásához a század közepére 80−95 százalékkal kellene mérsékelni az EU üvegházgáz-kibocsátását az 1990-es szinthez képest. A menetrend tartásához 2030-ig 40, 2040-ig pedig 60 százalékkal kell visszafogni az emissziót. A dokumentum szerint a korábban 2020-ig célként kijelölt 20 százalékos csökkentést célszerű 25 százalékra növelni, ami a helyzet súlyosbodása beismeréseként is értelmezhető. Az EB szerint az ütemezést úgy célszerű alakítani, hogy míg a 2010-es évtizedben évente egy, a húszas években már másfél, majd a harmincas-negyvenes években két százalékkal csökkenjen a levegőbe jutó káros anyag mennyisége év/év alapon. A dokumentum szerint 2009-ben már 16 százalékkal maradt el az EU gázkibocsátása az 1990-es szinttől. A jelenlegi irányelvek teljes bevezetésével az EB szerint teljesülhet a 2030-as cél, ellenkező esetben már a 2020-as sem érhető el. Egy kevésbé ambiciózus terv elfogadása pedig magasabb szénárakat és a költségek emelkedését eredményezhetné.
A megvalósításhoz azonban állandó, fokozott beruházási aktivitás, pótlólagos k+f ráfordítás szükséges. Az évszázad közepéig ez évi átlag 270 milliárd euró köz- és magánberuházási szükségletet is jelenthet, ami az unió GDP-jének másfél százalékára rúg. Az eredmény azonban kárpótlást nyújthat. A bizottság becslése szerint a klímacélok teljesülése mellett jelentősen csökkenne például az uniós polgárok üzemanyagköltése is. A terv szerint 2050-ben a 2005-ösnél 30 százalékkal kevesebb energiát fogyaszt az EU, a gáz- és olajimport felével csökkenhet. Cselekvés hiányában viszont a jelenlegi folyamatokat alapul véve akár meg is duplázódhat a fosszilis energiahordozók behozatala, ami évente több száz milliárd euróval emelné az európai energiaköltségeket.
Miután az unió a globális emisszió alig több mint 10 százalékáért felelős, az áttöréshez az európai erőfeszítések szükségesek, de nem elégségesek − szögezi le a dokumentum. A kontinensről kitekintve is reményt kelt ugyanakkor, hogy a világ üvegházgáz-kibocsátásának 80 százalékáért felelős országok is csatlakoztak az ENSZ koppenhágai és cancúni megegyezéseihez, amelyek legfeljebb 2 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedést engednének meg. Bár már ez a változás is jelentős kedvezőtlen hatásokkal járna, az összehangolt cselekvés hiányában a század végéig föllépő több mint 4 fokos fölmelegedés szinte beláthatatlan következményekkel járna. Az EB szerint a jótékony hatások között kell számolni a munkaerőpiacon várható kedvező fejleményekkel is, a levegőminőség érezhető javulása pedig a halálozási mutatókat javítja. Emellett az agrárium és az épített környezet kényszerű kiadásai is kisebbek lesznek.
