Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szakképzési hozzájárulásról szóló jogszabályt alkalmazva a gyakorlati képzőhelyek veszteséget termelnek az oktatással, így esélytelen a kormány és a kamara által szorgalmazott duális, gyakorlatorientált képzés irányába való elmozdulás − mondta a Napi Gazdaságnak Tóth Istvánné, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) alelnöke, a DÉSZ-KER Zrt. vezérigazgatója. A szakképzési hozzájárulás a társadalombiztosítási járulék alapjának 1,5 százaléka, amit a cégek vagy befizetnek, vagy részt vesznek a képzésben, vagy forrásokat adnak át, vagy saját dolgozóik képzésére fordítják. A gyakorlati képzőhelyeket fenntartó vállalatok általában a befizetési kötelezettségüket meghaladó költséggel végzik e tevékenységet, így visszaigényelhetik a tanulóképzésre fordított összeg egy részét, ám ez jóval elmarad a tényleges volumentől − hangsúlyozta az alelnök. A költségek jelentős részét az oktatók bére és annak járuléka teszi ki, ezt arányosítani kell, ha a létszám nem éri el a hét minden napján a 8 főt, a különbözetet pedig a cégnek kell fizetnie. E létszám az építőiparban különösen akkor kritikus, ha a gyerekek külső munkaterületen dolgoznak, az oktató figyelmének megoszlásával ez munkabiztonsági szempontból is aggályos, a létszám legalább 6 főre csökkentésére lenne szükség − fogalmazott az alelnök. Emellett nem lehet elszámolni az olyan képzéshez kapcsolódó költségeket, mint a gyerekeknek megvett szerszámok, a tanműhely közüzemi és bérleti díjai, de az adminisztrációs költséget is csak korlátozottan. A bevallási rendszer miatt az 1-2 főt foglalkoztató cégeknél a vállalkozónak egy évre meg kell előlegeznie az oktatás díját − tette hozzá.
