Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
− Egy központba került a hazai villamos hálózat irányítása, tekinthető ez a fejlesztések végpontjának?
− Egy hosszú fejlesztési folyamat részeként jutott el oda a Mavir Zrt., hogy egy úgynevezett egykapus modell szerint a fővárosi központjából irányíthassa a magyarországi villamosenergia-rendszert. Az 1993-ban indult korszerűsítési folyamatban a Mavir lecserélte a hálózat primer berendezéseit, és megújultak a hozzájuk tartozó vezérlő- és mérőrendszerek is. Az előző hat-hét esztendőben évente 15-20 milliárd forintba kerülő folyamat végcélja nem önmagában a távkezelés, hanem egy, a nyugat-európai normáknak is megfelelő hálózat megteremtése volt − a távkezelés ennek pozitív "részterméke", néhány száz millió forintos beruházást jelentett. Az alállomások többségének távvezérlése ezt megelőzően öt területi központból történt, az egy helyre telepítés a munkaerő-oldali megtakarítás mellett lehetővé teszi a rendszer komplex áttekintését, javítva az ellátásbiztonságot.
− Mit hoz a jövő a korszerűsítések szempontjából?
− A jövő elsősorban a hálózat szinten tartásáról szól majd, első lépésként − e berendezési kör gyorsabb avulása miatt − egy szekunder-rekonstrukciós stratégia készül el. Természetesen a hálózatfejlesztés a jövőben is folytatódik, hiszen a fogyasztási igények, valamint a terhelési súlypontok változása ezt megköveteli. Ennek léptéke, beruházásigénye azonban a korábbiaknál lényegesen kisebb lesz − mostantól már csak "finomhangolnunk" kell az átviteli hálózatot. A Mavir a 220 kilovoltos átviteli feszültségszintet például már nem bővíti új elemekkel, a fejlesztések 400 kilovolton történnek a jövőben. A rendszerirányító a mostani előírások szerint évente készít hálózatfejlesztési tervet, a beruházások csak a Magyar Energia Hivatal (MEH) jóváhagyását követően indulhatnak el.
− Várható, hogy bővülnek a nemzetközi összeköttetések?
− A tervek között szerepel egy Szlovénia felé irányuló távvezeték megépítése, erre 2014 végéig kerülhet sor. A másik nemzetközi irány Szlovákia, 1993 óta "él" − a meglévő kettő mellett − egy újabb vezeték megépítésének terve, korábban azonban hiányzott az ottani fogadókészség. Az utóbbi időben újraindultak a tárgyalások, így reális az esély, hogy megvalósul ez az összeköttetés. A fejlesztést indokolja az egyre nagyobb , ám gyakran ingadozó mértékű európai észak−dél irányú áramlás, azaz a kérdésben európai érdekek is felmerülnek. Várhatóan az európai rendszerirányítókat tömörítő ENTSO-E tízéves hálózatfejlesztési terveiben is kiemelt szerepet kap majd a szlovák−magyar összeköttetés. Az 1978-ban üzembe helyezett, 750 kilovoltos magyar−ukrán vezeték korábban nagy mennyiségű áramot szállított, ma azonban − ezen a feszültségszinten − nincs rá szükség. Ennek 400 kilovoltra való átépítéséről az ukrán partnerrel kell megegyezni, egyelőre azonban kevéssé látszik erre a szándék részükről. E vezeték vesztesége nagy, csak a magyarországi szakaszon 10 megawattot jelent, legfeljebb 300-400 megawattos forgalom mellett.
− Milyen finanszírozási források állnak rendelkezésre mindezekhez?
− A Mavir tarifabevételekből gazdálkodik, ebből finanszírozza a fejlesztéseket. Ez azt jelenti, hogy a MEH a jóváhagyott fejlesztések bekerülési költségeit az üzembe helyezést követő időszakra veszi figyelembe, azaz utólag ismeri el. Arról egyelőre nem született döntés, hogy az EU milyen módon szállna be a fejlesztésekbe, biztató jelek azonban vannak: a Mavir utóbbi 4-5 projektje részesült legfeljebb 10 százalékos támogatásban (a távvezeték-építés kilométerenként átlagosan 120 millió forintba kerül). A jövőben várhatóan ennél nagyobb támogatási intenzitásra lesz szükség, amennyiben a hálózatfejlesztési terv építési kötelezettséget is ró az országokra. Ezzel együtt a következő években már jóval kisebb lesz a Mavir beruházási igénye, jelenlegi kalkulációink szerint a korábbi évek átlagának akár felére is csökkenhet.
− Hogyan alakult az EIB-hitelkeret felhasználása?
− A költségek utólagos elismertetése miatt a fejlesztések finanszírozásához külső forrásra van szükség. Az EIB 150 millió eurós hitelkeretéről szóló szerződést az anyavállalat Magyar Villamos Művek Zrt. kötötte, majd változatlan feltételekkel adja tovább társaságunknak. A 2015-ig szóló keret nevesített hálózati fejlesztésekre használható fel, visszafizetését pedig a MEH-es tarifában való elismertetés biztosítja. A Mavir eddig a keret közel kétharmadát hívta le a jövőben történő beruházások engedélyeztetési és tervezési feladataira.
− Milyen évet zárt tavaly a cég, mi jellemzi a jelenlegi áramfelhasználási trendeket?
− A Mavir tavaly közel 6 milliárd forintos adózás utáni eredményt ért el, ez mintegy kétmilliárdos visszaesést jelent 2009-hez képest, az idei tervek azonban legalább ekkora emelkedésről szólnak. A magyarországi áramfogyasztás 2010-ben 2,9 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbit, 2009 azonban 2008-hoz képest 5,5 százalékos csökkenést jelentett. A folyamat mindenképpen optimizmusra ad okot, idén legalább 2 százalékos igénynövekedésre számítunk, jövőre elérhetjük a 2007−2008-as szintet. Egyértelmű tehát, hogy megmozdult a gazdaság, a csökkenés ugyanis alapvetően az ipari termelés állapotából adódott, lakossági oldalon csupán 1-2 százalékkal mérséklődtek az igények. A nyári és téli csúcsfogyasztás továbbra is közelít egymáshoz, bár tavaly még a téli maradt magasabb, a várakozások szerint idén sem történik meg az áttörés. A kiegyenlítődés új helyzetet teremtett a Mavir számára, hiszen a korábban nyárra ütemezett felújításokat tavasszal, illetve őszre kell elvégezni emiatt. Tavaly nem változott jelentősen az import részaránya − amely az éves felhasználás körülbelül tíz százaléka −, várhatóan az idei számok is hasonlóan alakulnak.
− Mire lehet számítani a magyarországi erőműfejlesztésekben a következő évtizedekben? Érezhető-e a japán események hatása, illetve mit jelenthet a kötelező átvétel (kát) változása rendszerirányítói szempontból?
− A Mavir kétévente készített kapacitástervében nem tér ki az erőművek összetételére. Átlagosan évi 1,5 százalékos igénynövekedéssel, valamint a várható erőműleállásokkal számolva a 2025-ös időszakra 6000-7000 megawatt új kapacitás létesítése válik szükségessé. Építési szándékok jelenleg is vannak, az E.On Zrt. 400 megawattos gönyűi erőműve már kísérleti üzemben működik, emellett jelenleg Csepelen, a Mol Nyrt. százhalombattai finomítójában, Almásfüzitőn és Szeged mellett is tudunk ilyenről, illetve egyelőre az EMFESZ Kft. sem vonta vissza szándékát. A tervekben a paksi atomerőmű 2020−2025-ös bővítését is figyelembe vesszük.
A japán események miatt ideiglenesen leálló német atomerőművek miatt módosult a hazánkon keresztül áramló tranzit, a kieső mennyiség egy részét közvetlenül cseh-lengyel irányból pótolják a kereskedők. A kát-rendszer változásával kisebb lesz az ezen belül kezelendő erőművi kör, az ezzel járó rendszerirányítói feladatok azonban nem módosulnak jelentősen. Mivel a kát-körbe tartozó erőművek nem alkalmasak rá, hogy segítsék a villamos rendszer szabályozási lehetőségeit, üzemeltetésükhöz elegendő szabályozó − más néven kiegyenlítő − energiára van szükség. Mindezek alapján a kát-rendszer változása értelemszerűen befolyásolja a rendszer szabályozhatóságát − bármilyen döntés is szülessen azonban, a Mavir azt végre fogja hajtani.
