Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Hónapokig tartó vajúdás után a múlt héten megszületett a lakossági gázár meghatározására szolgáló képlet, amely a kormány terve alapján hosszabb távra rendezi a kiemelt politikai ügynek számító árkérdést. A gáz- és egyéb energiaárak témája - hasonlóan a korábbiakhoz - a legutóbbi választások idején, illetve utána is kiemelt helyen szerepelt a politikai kommunikációban. A miniszterelnök június elején a kormány 29 pontos gazdasági akciótervének részeként jelentette be, hogy az év végéig befagyasztják a lakossági energiaárakat, miután a Fidesz részéről többször egyértelművé tették: túl magasnak találják a hazai tarifákat. Az érvelés szerint a drága energia már versenyhátrányt okoz Magyarországnak, hiszen a cégek a munkaerőköltségen megspórolt pénzt energiaszámlákra fordíthatják, a lakosságnál pedig az energiaszegénység jelentette a téma népszerűsége miatt egyébként valószínűleg fölösleges hivatkozási alapot.
Az elmúlt években sokan és sokszor elmondták, hogy piaci árakra van szükség Magyarországon, az új kormány politikusai sem egyszer nyilatkoztak úgy, hogy a gázárakat meg kell tisztítani a rendszeridegen elemektől, így a szociális támogatásoktól is. Mindennek ellenére az új árképlet a fogyasztással sávosan emelkedő tarifarendszert vezet be: 1200 köbméter éves földgázfogyasztásig fenntartja az ármoratóriumot, e felett pedig mennyiségi kategóriáktól függően eltérő áremelkedésre kell számítani. A nagycsaládosok gyermekenként további évi plusz 200 köbméter erejéig fogyaszthatnának a moratórium szerinti árakon.
Kevesen vitatják, hogy a szociális szempontnak érvényesülnie kell, és tökéletesen indokolt segíteni a rászorulókat rezsiköltségeik kifizetésében. Ennek azonban szociális támogatás formájában kellene megjelennie, nem az árakba olvasztott, azokat alapvetően befolyásoló elemként. A fogyasztással növekvő magyar árszabás önmagában is rendhagyó megoldás nemzetközi összehasonlításban, hiszen logikusan a nagyfogyasztókat viszonylag költséghatékonyabban lehet kiszolgálni. A lakossági áremeléstől eltiltott szolgáltatók pedig teljesen érthetően igyekeznek máshol behozni növekvő költségeiket. Az energiaköltségek minimalizálásának kormányzati szándéka ugyan üdvözlendő, de a módszerek nem megfelelő kiválasztása a tervezettel éppen ellenkező előjelű változást hozhat. A gázárak új képzési rendje a tovább élő fűtéstámogatással ugyanis továbbra is a hagyományos energiaforrásoknak kedvez, hiszen tulajdonképpen a gáz, illetve a zömmel gázalapon termelt távhő fogyasztását támogatja.
Ezzel a megújuló energiaforrások versenyképessége és elterjedése ellen dolgozik - pedig az szintén stratégiai célkitűzés és a remények szerint sok száz milliárd forint beruházást, munkahelyek százezreit teremtheti meg a következő években. Kérdés, nem kell-e magas árat fizetni a jövőben az árak mostani alacsonyan tartásáért...
