Abban egyetértenek az említettek, hogy az idei bevételi tervek nem fognak teljesülni, valamint hogy a bankadó és a kormány intézkedései nélkül nem mutatkozna esély az idei hiánycél elérésére. Az NGM úgy véli, a kiadáscsökkentő intézkedésekkel együtt ezek elegendők az idei deficitcél teljesüléséhez. A KT szerint is tartható lehet a hiánycél: véleményük szerint alapesetben a törvényben rögzítettnél 360 milliárd forinttal lenne rosszabb az egyenleg, ám ezt ellensúlyozza négy tétel.
A másik komoly feltételezés, hogy nem száll el az önkormányzatok hiánya. Az első negyedév adatai alapján ez alátámasztható, bár a helyhatósági választások évében az önkormányzatok általában komolyabb beruházásokba kezdenek, ami miatt rendszeresen túllépik a tervezettet. Idén ez másként alakulhat: egyrészt megcsappantak a központi források, másrészt a helyi adóbevételek is elmaradtak. Ezért ez idén valószínűleg nem jelent akkora kockázatot.
A jegybank nem élt ezekkel a feltételezésekkel és nagyrészt ennek tudható be, hogy nagyobb hiánnyal számolnak. Egyrészt nagyobb önkormányzati hiányt várnak, másrészt véleményük szerint a költségvetési szervek kiadásai is meghaladják a tervezettet. A makrogazdasági alappályát illetően nincsenek komoly különbségek: a KT 1, az MNB 0,9 százalékos GDP-növekedéssel számol, tehát a viszonyítási alap közel hasonló.
A fő különbségek abban jelentkeznek, hogy amíg a KT komoly és optimista feltételezésekkel élt, addig a jegybank a múltbéli folyamatokból származó tapasztalatokból építkezett. Tehát az MNB szerint ha a kabinet tartja magát az eredeti szándékaihoz, teljesülhet a hiánycél, ha viszont a korábbi kormányok csapdájába esik és az önkormányzatok sem mutatnak önmérsékletet, elképzelhető, hogy - ha csak minimálisan is - borul az idei terv.
