Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Mekkora jelentősége van az exportnak az egyes országok növekedési stratégiáiban?
- A világgazdaság lényeges sajátossága, hogy a kereskedelem nagy hányada - mintegy 50-60 százaléka - nagyvállalati keretek között zajlik. A multi- és transznacionális vállalatok pedig termelésüket és értékesítésüket vállalati hálókon keresztül szervezik meg, ezért az export fogalma csak statisztikailag értelmezhető, a valóságban ez nagyrészt vállalaton belüli mozgásokat jelent. Így az úgynevezett exportvezérelt növekedés is csak a vállalati stratégiák figyelembevételével értelmezhető: a menedzserek döntésén múlik, hogyan szervezik (át) a vállalati kapcsolatrendszereket, hogyan helyeznek át bizonyos tevékenységeket egyik országból a másikba. A gazdaságpolitikát formálóknak ez azt a kérdést veti fel, hogy mennyiben teremtenek e vállalatok számára kedvező feltételeket.
- Milyenek Magyarország kilátásai ebből a szempontból?
- Az, hogy például Magyarország mekkora mértékben építhet exportvezérelt növekedésre, legnagyobb mértékben attól függ, hogy a különböző nemzetközi vállalatok hogyan értékelik, mennyire tartják jelentősnek az itteni telephelyek, gyártóegységek teljesítményét - ez az, amire fokozott mértékben oda kell figyelnünk. A vállalati döntések hátterében elsősorban az áll, hogy milyenek a működési vagy éppen a szállítási feltételek. Gyakori hiba, hogy nem szentelnek kellő figyelmet a logisztikának, pedig ennek óriási szerepe van a döntések befolyásolásában. A kivitel szempontjából nagyon fontos magyar mezőgazdasági export alakulása is attól függ, hogy mennyiben látják célszerűnek a magyar termelőkre alapozott tevékenységet ezek a szereplők. Magyarország alapvető érdeke, hogy versenyképessége erősítésével igyekezzen a termelők esélyeit javítani, illetve elő kell segíteni azt is, hogy a gyártók minél magasabb értéket tudjanak itt előállítani.
- Mi várható a recesszió oldódásával?
- A jelenlegi válság sem vetette vissza a vállalaton belüli munkamegosztást akkora mértékben, amekkorára egyesek számítottak: többen azt prognosztizálták, hogy véget ér az exportvezérelt növekedés lehetősége a világgazdaságban, de ezek a várakozások tévesnek bizonyultak. A G20-as döntéshozók is különös figyelmet szenteltek annak, hogy megakadályozzák a protekcionizmus térnyerését, a jövőben sem számítunk az ilyen, belső piacot védő intézkedések erősödésére. Akik azon a véleményen vannak, hogy "ne exportáljunk", súlyosan félreértik a mai világgazdaságot: az a kor, ami lehetővé tette volna ezt, végleg elmúlt, és csak egy nagy gazdasági tragédia vezethetne oda, hogy ez megváltozzon. Az áru és a tőke nemzetközi mozgása nem fogja elveszíteni jelentőségét a jövőben sem, ahogy beindul a gazdasági növekedés, úgy fog helyreállni a világkereskedelem bővülése is.
