Bár viszonylag illikvid a Budapesti Értéktőzsde árupiaca, az ott kialakult gabonaárak vannak annyira pontosak, hogy terményüzletek alapjául szolgálhassanak idehaza. A megbízhatóság leginkább annak köszönhető, hogy a pesti árak viszonylag hűen követik a megfelelően likvid párizsi árupiac, a Matif árait. Az árak együtt mozgását elsősorban az garantálja, hogy a magyar gabona nyugati vevői akár a Matifon is hozzájuthatnának a kívánt áruhoz, valamint a viszonylagos földrajzi közelség akár arbitrázst is lehetővé tesz. (Vannak olyan - főként közel-keleti - területek ahol a chicagói árakkal kell versenyezniük a magyar termelőknek.) A Budapesti Értéktőzsde árai - pont az arbitrázs, azaz a leszállítás költségei miatt - jellemzően alacsonyabbak, mint a Matifon vagy Chicagóban, kivételt egyedül az az extrém eset jelenthetne, ha Magyarország valamiért importra szorulna.
Idén azért némi eltérés mutatkozott a pesti és a párizsi jegyzés között, a tavasz ugyanis tőlünk nyugatra közel sem volt olyan aszályos, mint nálunk. A gabonaárak ott nem emelkedtek olyan hevesen, mint a BÉT árupiacán, ennélfogva a csapadék megérkezése után is kevésbé volt heves a búzaár-korrekció, mint Pesten. Idehaza a tavaszi száraz időjárás hatására 40 ezer forint fölé szökő eurobúza-kurzus például hétfőn már csak 28 500 forinton állt. Hasonló hevességű visszaesés volt megfigyelhető a kukorica árában is, ott a 40 ezer forint feletti csúcsról két hónap leforgása alatt 26 500 forintig csúszott vissza az ár.
