Magyarország most kényszerből éltanuló, olyan gazdaságpolitikát folytat, amely lehetővé teszi, hogy egészségesen kerüljön ki a gazdasági válságból - e válságot viszont végig kell szenvedni, ezért rövid távon a növekedés érdekében sem rontható a pénzügyi egyensúly - mondta Oszkó Péter pénzügyminiszter a Magyar Gazdasági és Iparkamara (MKIK) Válságkezelő Műhelyében. A pénzügyminiszter szerint látványosan csökken a külső finanszírozási igény, ami az alacsony növekedésnél is nagyobb probléma volt a korábbi években. A baj az, hogy a fizetésimérleg-hiánynak ez a látványos csökkenése gyorsan megy végbe, ami fájdalmas alkalmazkodást igényel a gazdasági szereplőktől. A magyar gazdaság egyedüli abban a tekintetben, hogy a nagymértékű államháztartási hiány és gazdasági visszaesés egyaránt sújtja - ezért szűkültek be a piaci hitelforrásai és szorult IMF-hitelre. A kormány feladata, hogy megtalálja azt az egyensúlyi pályát, amely a jövőbeli gazdasági növekedés esélyeit nem ássa alá - mondta Oszkó Péter. A tavaly szeptemberben benyújtott 2009-es költségvetéshez képest ezermilliárd forinttal kellett csökkenteni a kiadásokat a GDP 6,7 százalékos visszaesése, illetve a 900 milliárd forint kieső adóbevétel miatt - mondta a pénzügyminiszter. A GDP-arányos adócentralizáció jelenleg alulról súrolja a 40 százalékot, a 2010-ben bevezetendő adóváltoztatások későbbi következetes továbbvitele nyomán ez 2011-2012-re 33-34 százalékra csökkenhet, ami már azonos a cseh, illetve a lengyel mutatóval - tette hozzá Oszkó.
Nem csökken a cégek adóztatása az elfogadott adótörvények után sem - ezt már Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke mondta, aki szerint a mostani adócsökkentés csak az elmúlt évek adónövekedéseinek valorizációja. Ráadásul a 19 százalékos társasági adókulcs számos cég számára komoly adóemelés a kedvezmények megszűnése miatt - mondta az MKIK elnöke. Az irány jó, de a lépés nagysága kevés - tette hozzá. Parragh szerint egyértelmű, hogy nincs lehetőség anticiklikus gazdaságpolitikára, de "valamit" tenni kell, például érdemi kiadáscsökkentésre és reformokra lenne szükség, de már az is komoly lépés lenne, ha az alacsony világpiaci energiaárak megjelennének a magyar piacon is.
