Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Miért nem lesz a magyar gazdaságban egyelőre államcsőd? Pénteken Bánfi Tamás, a monetáris tanács tagja egy interjúban elutasította az államcsőd lehetőségét, véleménye szerint ezt a magyar és a nemzetközi döntéshozóknak kell megakadályozniuk.
- Tavaly ősszel Magyarország az elsők között kapott húszmilliárd eurós hitelkeretet az IMF-től, a Világbanktól és az EU-tól a 2010. áprilisig tartó időszakra. Ez az összeg elég arra, hogy a magyar állam a pénzügyi kötelezettségeinek eleget tegyen.
- Mi lesz utána?
- Jövő tavasszal három lehetőség áll majd fenn. Az optimista forgatókönyv alapján "helyrerázódnak" a világban a dolgok és normalizálódnak a pénzügyi viszonyok, az ország pedig a piacról képes magát finanszírozni. Ebben természetesen sok feltételezés van; a legnagyobb bizonytalanság az, hogy a magyar gazdaságot szívesen ellátják-e pénzzel a befektetők. Egy másik verzió szerint a hitelkeret lejártával újra le kell ülni a nemzetközi szervezetekkel és megpróbálni újra megállapodni. A harmadik lehetőséget az jelenti, hogy sem a piac, sem az IMF nem ad hitelt, ekkor valóban bekövetkezik az államcsőd. Azonban véleményem szerint ezt a legrosszabb lehetőséget Magyarország el fogja kerülni.
Jövőre is recesszió lehet
- A legújabb statisztikai adatok alapján januárban az ipari termelés 23 százalékkal zuhant. Mivel a visszaesés még hónapokig folytatódhat, a GDP csökkenése a korábban vártnál is nagyobb lehet. Mekkora lehet a recesszió?
- A magyar gazdaságban idén öt százalék körüli GDP-csökkenésre számítok, majd 2010-ben folytatódhat a recesszió - még akkor is, ha valamilyen gazdaságpolitikai fordulat következik be. A Raiffeisen elemzői csapata szerint Amerikában és az eurózónában jövőre már nem esik tovább a gazdaság teljesítménye, hanem pozitív nulla körüli eredményt tud felmutatni. Ám még ez sem lesz elég arra, hogy bővüljön a magyar gazdaság, 2010-ben egyszázalékos visszaesés jöhet.
Idén az első félév minden bizonnyal mélyrepülés lesz, majd a második lassuló zsugorodást hozhat, sőt az utolsó hónapokban már némi növekedés lehet az ipar teljesítményében - részben a gyenge bázis, részben az exportpiacok lassú bővülése miatt. Ráadásul a súlyos gazdasági visszaesés mellett nagymértékben nő a munkanélküliség is.
- Év közben képes lehet a helyzet romlását érdemben mérsékelni a gazdaságpolitika?
- Véleményem szerint a gazdaságpolitikának minél hamarabb, a lehető legnagyobb mértékben be kell avatkoznia a folyamatokba. A kormánynak van egy lassan formálódó elképzelése, van a Reformszövetségnek egy alternatív javaslata, és léteznek egyéb - különböző mértékben részletezett - elképzések is. Úgy látom, az, amit a kormány szándékozik tenni, nem alkalmas arra, hogy kitolja a magyar gazdaság szekerét a kátyúból. Radikálisabb megoldásokra van szükség. Az ideális az volna, ha most azonnal azt mondja a magyar gazdaságpolitika: "nem csinálok államháztartási hiányt a 2009-es évben és 2010-ben sem, mindezek mellett nagymértékben csökkentem az adókat" - azaz egyszerre csinálja meg a nagy adócsökkentést és a kiegyensúlyozott államháztartást. Ez alapvetően jelentős kiadáscsökkentéssel járna.
Ám akár megteszi ezt a magyar gazdaságpolitika, akár nem, rövid távon semmiképpen sem képes pozitív irányban befolyásolni a folyamatokat. Két választási lehetőség van: vagy veszünk egy nagy lélegzetet és sokkterápiát alkalmazunk, megteremtjük annak a lehetőségét, hogy már 2010-ben pozitív hozadéka legyen a beavatkozásnak, vagy pedig későn és nem kielégítő mértékben reagálunk - az utóbbi megoldás viszont konzerválja a már évek óta ismerős helyzetet: Magyarország alulteljesít a régióban, megmarad a pénzügyi sérülékenysége, valamint nem halad a pénzügyi konvergencia és nem tud megszabadulni a forinttól.
Minél előbb kell az euró
- Akkor marad a minél előbbi euróbevezetés. Csakhogy az ECB az utóbbi napokban többször is világossá tette, hogy az ERM-2 árfolyamrendszer az eurótérség pénzügyi stabilitásának alapja, emiatt a belépési kritériumok változatlanul maradnak. Érdemes tovább lobbiznunk a könnyebb útért?
- Nincs választási lehetőség Magyarország számára. Tévhit, hogy ki tudunk magunknak bulizni valamilyen könnyítést. Inkább meg kell felelnünk a feltételeknek, legfeljebb részletkérdésekben lehetséges némi puhulás. Ilyen lehet az államadósság kérdése: ha éveken át csökkenő pályára kerül, akkor valószínűleg nem ragaszkodik az ECB a GDP arányában 60 százalékos limithez. De hagyjuk meg inkább a könnyítés lehetőségét a másik félnek.
- Évek óta több érv is elhangzik amellett, hogy valójában - többek közt a gyorsabb felzárkózás érdekében - a gyorsítás helyet euróügyben jobban volna a testre szabott, saját tempó. Érdemes hallgatni az ilyen hangokra?
- Az utóbbi hónapok történéseit látva a kérdés eldőlt: arra van szükség, hogy Magyarország minél előbb csatlakozzon az euróövezethez. Ehhez pedig szükség van a megfelelő gazdaságpolitikai elkötelezettségre. Ha ez hiányzik, akkor viszont felesleges már az ERM-2 rendszeréhez is csatlakozni, mivel akár 5-10 évet is eltölthetünk ott bármiféle előrehaladás nélkül.
- Az ön által javasolt sokkterápiába beleférnek a reformok is vagy pedig mindent a kiadáscsökkentésnek kell alárendelni?
- Nemhogy beleférnek, hanem együtt kell járjanak. Több területen is jelentős átalakításra van szükség, amit már régóta meg kellett volna lépni. Ráadásul korábban mindezt kevesebb fájdalommal meg lehetett volna úszni. Látni kell azonban, hogy a gyors lépések alternatívája a pocsolyában való maradás. Ráadásul a sodródás eltart jövő tavaszig, akkor az IMF valószínűleg az eddiginél jóval részletesebb és szigorúbb feltételeket szab majd - így legkésőbb ez katalizálja majd a magyar gazdaságpolitikát.
- A Reformszövetség vagy Bokros Lajos javaslatait tartja jobbnak?
- Véleményem szerint a Reformszövetség javaslatainál sokkal messzebb menő átalakításra van szükség. Ezzel együtt lényegesnek tartom, hogy ma már csaknem mindenki látja, hogy mire van szüksége a magyar gazdaságnak. Ám nemcsak az irány fontos, hanem a változások mélysége és sebessége is. Arra persze nem lehet várni, hogy mindenki odamenjen a gazdaságpolitika vezető aktoraihoz és a fülükbe súgják: sokkterápiát akarunk. De értelmesen el kell mondani az embereknek, hogy miért és mire van szükség.
A monetáris tanácsban
taktikai döntések születnek
- Mennyire tartja hitelesnek a monetáris tanácsot (MT)?
- A monetáris politikát lehet ugyan kritizálni - erre ad is időnként alapot -, ezzel együtt látni kell: a tanács alapvetően a helyzet foglya. A magyar monetáris politikában ugyanis továbbra sincs stratégia, hanem csak ad hoc taktikai döntések születnek. Összeül kilenc-tíz-tizenkét ember és az ülés napján átgondolják, mi lenne a legjobb kamatdöntés. Lehet, hogy néhány nap múlva igazolódik a döntésük helyessége, lehet, hogy nem. Az igazi probléma - és ez igaz a Járai-éra nagyobb részére is - pedig az, hogy a monetáris politika évek óta a fiskális politika foglyaként vergődik.
- Mi lesz a következő, március 23-i ülésen?
- A mostani piaci helyzetben annyi bizonyos: a következő kamatos ülés nagyon messze van. Az utóbbi napokban történelmi szintekre gyengült a forint az euróval szemben. Nem zárható ki, hogy ez a folyamat tovább tart és akár 320-330 közötti árfolyamszinteket is látunk. A folyamat hasonló lehet a régió más országaiban is. Így elképzelhető, hogy már a hivatalos kamatdöntő ülés előtt lép valamit a jegybank - egyedül vagy a régió más országaival összefogva -, megakadályozandó az árfolyam további gyengülését. Itt kétféle megoldás lehetséges: az egyik az intervenció, a másik a kamatemelés. Csakhogy a közös kamatemelés esélye továbbra is csekély, mivel az érintett országok helyzete meglehetősen eltérő. Csehországban például már egy 25 bázispontos emelés is valószínűleg stabilizálná a helyzetet, míg nálunk akár több száz bázispont is szükséges lehet. Emiatt egyszerűbben megoldható volna a közös intervenció.
- Az utóbbi hetekben felerősödtek a régióban a különbözőség hangjai. Kívülről nézve mekkora jelentősége van az eltérő helyzet hangsúlyozásának?
- Valóban különböző helyzetben vannak az egyes országok. Amíg Romániában és Bulgáriában a fizetési mérleg nagy hiánya a fő probléma, addig a Baltikumban ehhez még hozzájön a jelentős recesszió. Magyarország pedig az állatorvosi ló, amely szinte az összes problémát fel tudja mutatni - csak különböző mértékben. Emiatt érthetőnek tartom azokat a régióbeli törekvéseket, amikor az országok hangsúlyozzák: nem vagyunk olyanok, mint a magyarok. És a csehek, lengyelek után már ezt mondják a románok és a bolgárok is...
Távolabbról nézve azonban a befektetők szemében összemosódnak a dolgok: mindegyik ország kicsi, nyitott gazdaság, jócskán érinti a nyugat-európai piacok lassulása, erőteljesen érzi a likviditásszűkét. Mindezt jól tükrözi a devizaárfolyamok alakulása is.
- A befektetők mennyire hihetik azt, hogy Londonban alakíthatják a monetáris politikát? A múltbeli tapasztalataik legalábbis erre utalhatnak.
- Ez érezhetően így van. Mivel a magyar monetáris politika igyekszik egy adott helyzetben a legjobb döntést meghozni, ezért kénytelen reagálni arra, ha több londoni nagybank hasonlóképpen vélekedik, hasonló pozíciókat vesz fel. Például 2003-ban Magyarország jó spekulációs célpontot nyújtott, alapvetően az árfolyamsáv meghirdetése miatt. Ehhez képest mára sokat fejlődött a magyar monetáris politika és annak kommunikációja.
Most kevéssé számít az infláció
- Van még jelentősége a régi sávszélnek?
- Igen, többek közt lélektanilag. Főként opciós ügyletekben valószínűleg komoly szerepe van az euróval szembeni 324,7 körüli szintnek. Korábban ez volt az a határ, amelynél gyengébb árfolyam elméletileg sem volt elképzelhető.
- Kivételesen nem rontja a helyzetet a "magyar inflációs kultúra". Májusban akár két százalékra eshet a dinamika. A második félévben azonban a piac gyorsuló indexre számít.
- Jelenleg az infláció kevésbé számít, sokkal fontosabb ügyek vannak terítéken. A következő hónapokban várható lassulás után én is gyorsulást várok. Ez alapvetően két tényezőnek tudható be: a tervezett áfaemelés és a forint árfolyamának jelentős gyengülése. Márpedig most nincs szó arról, hogy a közeljövőben visszatérne a 250-260-as euróárfolyam. Várakozásaim szerint az év végére újra hat százalék közelébe szökhet a drágulás üteme.
- Ez mennyire lesz tartós?
- Várhatóan nem marad sokáig ilyen magas szinten. Egyrészt az áfaemelés valószínűleg nem lesz tartós. A hitelesség megteremtése érdekében amúgy is érdemes volna ennek időtartamát előre deklarálni. A válságkezelésnek ugyanis pontosan kidolgozott programcsomagnak kell lennie, amelynek része a tervezett lépések pontos megnevezése és időzítése. Másrészt a forint reménybeli erősödése is jót tesz az árindexnek - akár már 2009 második felében elképzelhetőnek tartok újra háromszáz forint alatti euróárfolyamot. Harmadrészt maga a recesszió is alacsonyan tartja az árakat; a kereslet ugyanis tovább csökkenhet. Mindezek miatt 2010-ben átlagosan újra három százalék körül járhat a fogyasztói árindex.
Nem tudatlanok a magyarok
- Mennyire veszélyes az a lehetőség, hogy a hitelminősítőknél Magyarország a befektetésre ajánlott kategória alsó határa felé tart?
- A leminősítés mindig nagyon fáj. Ráadásul a befektetőknek eltérő a fájdalomküszöbe, így már egy másik szint is kiverheti a biztosítékot. Annyi bizonyos, hogy minden újabb leminősítés - márpedig újabbak várhatóak - növeli a magyar gazdaság pénzügyi kockázatait.
- A Financial Timesban nemrégiben megjelent egy cikk, amelynek szerzője - egyebek mellett - a pénzügyi tudatlanság bélyegét sütötte a közép-európai banki ügyfelekre és kereskedelmi bankokra az elmúlt években szárnyaló svájcifrank-alapú devizahitelezés miatt. Ezt viszont ön egy írásában vitatta, mondván: a szerző előbb számolhatott volna.
- Ez egy rosszul eső két szó volt. Nem a magyar pénzügyi kultúrát akarom mentegetni, de annyi bizonyos: az utóbbi években a devizahitelek gyors terjedése az akkori körülmények között a háztartások racionális döntése volt. A problémát inkább a háztartások túlzott mértékű eladósodása jelenti - a bankszektornak van abban felelőssége, hogy hagyta és ösztökélte a folyamatot. A lakossági összjövedelmen belül a fogyasztás aránya a kilencvenes évekbeli 80 százalékról mára 90 százalékra emelkedett. Most jön a korrekció, amikor kevesebbet fogunk fogyasztani, többet megtakarítani és valószínűleg kevesebbet beruházni.
