Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Egymás után jelentik be a gazdaság élénkítésére szolgáló hitelkonstrukciókat, de ezek a termékek valahogy még mindig képtelenek eljutni a célzottakhoz. Akarnak egyáltalán a bankok hitelt nyújtani?
- A közelmúltban valóban kellett egy kicsit biztatni a bankokat. Azt hiszem, küszködnek azzal a gonddal is, hogy egy papnak sem könnyű ugyanazon a napon keresztelőt és temetést is tartani. A pénzintézetek arra álltak be, hogy óvatosak legyenek, ne adjanak hitelt. Nehezen tudnak egyszerre két ellentétes üzenetet a stábjukon átvinni, hiába adjuk az állami forrást. A ma bejelentendő forgóeszközhitelben követelményként szerepel, hogy amelyik bank egy felfutási időszak után havonta nem helyez ki legalább 500 millió forintot, annak megköszönjük a részvételt. Azok jussanak hozzá ezekhez a kedvezményes állami forrásokhoz, amelyek tényleg tovább is pumpálják azt a vállalkozókhoz. Hadd mondjam el a korrektség kedvéért, hogy egyeztettünk a tíz legnagyobb bank vezetőjével, és komoly ígéreteket kaptunk arra, hogy felgyorsítják a folyamatokat. Ennek most látom a jeleit, hiszen a forgóeszközhitel esetében egy hete nyílt meg a banki pályázat, és ötükkel már alá tudunk írni szerződést, újabb háromról ma döntünk, vagyis ez a termék nagyon érdekes a számukra.
- A mikrohitel, ami már egy ideje a "piacon" van, ezek szerint a kezdeti gyermekbetegségek jeleit viseli még?
- A mikrohitelprogramot a mai napig körülbelül kilencszázan vették igénybe, de a banki előrejelzések alapján nagyon sok új hitel van a "csőben". Azt remélem, hogy végre elkezd működni az a banki hálózati csatorna, ami miatt türelmetlenek voltunk az elmúlt hetekben, és azt is látom, hogy egyre több bank lép be ezeknek a konstrukcióknak az értékesítésébe. Jelenleg öt bank forgalmazza a mikrohitel- és portfóliógarancia-konstrukcióinkat, és újabbak lépnek be a következő hetekben.
- Egyáltalán mekkora lehet az a kör, amelynek a mikrohitel szólhat? Ehhez a KSH statisztikáit nyilván nem lehet alapul venni.
- Körülbelül 800 ezer vállalkozást tartanak nyilván a statisztikusok, de az APEH adatai és kutatóintézetek becslése alapján 200-300 ezerre tehető azon vállalkozások száma, amelyek tényleg működnek Magyarországon. Ezen belül nagyságrendileg ötvenezer alatt lehet az a kör, amely jelentős foglalkoztatást generál. Ezentúl pedig különbséget kell tennünk a "kényszervállalkozók" között, amelyek önfoglalkoztatók vagy nincs alkalmazottjuk, és azok között, amelyek két-három-öt emberrel működnek. Utóbbiak alkothatják azt a 150-200 ezres kört, amely elvileg esélyes a mikrohitelre. Ha a tízezres nagyságrendet elérné a hitelfelvevők száma a következő két-három évben, akkor azt mondhatnánk, hogy ez nagyon sikeres program volt.
- A korábban ismertetett egyéb konstrukcióknál eddig mik a tapasztalatok?
- A mikrohitelen túl van portfóliógaranciánk, amely százmillió forintig ad nyolcvanszázalékos garanciát. Ez szintén október óta érhető el, néhány tucat ebből már kihelyezésre került, azt gondolom, ez is most fog felfutni, az új bankok belépésével. Beruházási hitelt is indítottunk: ezt a forinthitelt nyolc százalék körüli kamattal lehet tíz évre felvenni, tehát rendkívül kedvező, már ezt is forgalmazzák a bankok, decemberben indult. Ezt a palettát egészíti ki a forgóeszközhitel, amelyről ma írjuk alá a szerződést: 140 milliárd forintos keretet hirdetünk meg, amelyet az MFB és az Európai Unió segítségével állítunk össze. Éven túli forgóeszközhitelek lesznek kedvezményes 200 millió forintos plafonnal, 11 százalék körüli kamattal. A szerződést öt bank írja alá, és remélhetőleg pár héten belül hozzáférhető lesz, legalábbis azt kértem, hogy minél hamarabb forgalmazható legyen, mert nagyon hiányzik a gazdaságnak a forgóeszköz. Ma igazán erre van szükségük a cégeknek, a legtöbben azon gondolkodnak, hogyan finanszírozzák magukat rövid távon.
- Az egyes operatív programok közötti átcsoportosításoknak, az azokon belüli átütemezéseknek mikor lesz legkorábban látható eredménye, mikor vonható majd mérleg?
- Az már most látszik, hogy sokkal nagyobb összegű pályázatokat tudtunk kiírni. Például húszról ötvenmillióra emeltük a legkisebb pályázat plafonját, de az elérhető pénz is több. A másik, ami azonnal látszik, az az előleg megemelése, két hete kezdtük el kiutalni az előlegeket a már nyertes pályázóknak. Úgy számolunk, hogy ha mindenki elfogadja az előleget - és ebben a helyzetben miért ne fogadnák el -, akkor akár 90-100 milliárd forint is kimehet a következő három hónapban. Mindezt annak tudatában tesszük, hogy tudjuk, ezzel többletkockázatot vállalunk. Sok cég kap most pénzt, akik közül néhányan csődbe fognak menni előlegestül, és majd küzdhetünk azzal, hogyan szedjük vissza az adófizetők pénzét. Lazítottunk a feltételeken. Már visszamenőlegesen sem várunk el növekedést, csak azt várjuk el, hogy megtartsák a munkahelyeket. De ez azt jelenti, hogy a könnyebb feltételek révén több pályázó is lehet, olyanok is esetleg, akik nem biztos, hogy annyira hatékonyak, mint eddig. Azt kell mondanunk, hogy a válság túlélésének érdekében több kockázatot kell az államnak vállalnia, mert most mások, például a bankok kevesebb kockázatot vállalnak.
- Az, hogy nem vezetik be a korábban tervezett, új alkalmazott után járó járulékkedvezményt, mert helyette általános járulékcsökkentésben gondolkodik a kormány, azt jelenti: legkorábban július elsejével mérséklődhet a foglalkoztatás terhe. Nem lesz ez már késő?
- A járulékcsökkentés a legfontosabb és legnyilvánvalóbb módja annak, hogy a gazdaság versenyképességét és a foglalkoztatást középtávon erősítsük. Persze mint vállalkozó rövid távon azért, mert kisebb a járulék, nem fogok több alkalmazottat felvenni, csak ha a piaci helyzet javul. Azért döntöttünk úgy, hogy nem az eredetileg tervezett konstrukciót alkalmazzuk, mert azt láttuk, hogy ezt sokkal jobban tudjuk kezelni egy általános érvényű, versenysemleges járulékcsökkentéssel, amit szeretnénk minél előbb végrehajtani. Viszont az átmeneti piaci visszaesésre, a túlélésre a leghatékonyabb konstrukció az, ha a munkaidő-csökkentéshez járulunk hozzá. Ezzel kettős hatást érünk el: a piaci kereslethez hozzá lehet igazítani a cég működését elbocsátások nélkül, a kieső napon pedig munkában tartjuk ezeket az embereket, hiszen képzésben kell részt venniük, amivel ráadásul javul az alkalmazkodóképességük. Ha mégis elveszítik az állásukat, akkor később jobban el tudnak helyezkedni vagy a megmaradt munkájukban is hatékonyak lesznek.
- Ebből mikor várható eredmény?
- A pályázatokat két hete tette közzé a Szociális és Munkaügyi Minisztérium. A regionális munkaügyi központok fogadják be a pályázatokat és ezek jönnek is. A programot a munkaügyi tárca készítette el, a feltételeit az első tapasztalatok alapján pontosítjuk és kiegészítjük az uniós forrásokkal. A munkaügyi tárca 16 milliárd forint hazai forrással hirdette meg a programot, amikor ez kifut, uniós forrásból húszmilliárd forintot teszünk hozzá, mert azt látjuk, hogy itt valószínűleg gyorsan fog fogyni a pénz.
- Az ősszel elfogadott intézkedések között szerepelt az exportra termelő vállalkozások segítése. Ez most hol tart?
- Eddig több mint 800 céget látogatott meg az ITD Hungary, és az a cél, hogy év végére, jövő év elejére több mint kétezer céget elérjen. Lényegében minden olyan kis- és középvállalkozást, amely harmincmillió forintnál többet exportál egy évben, szeretnénk felkeresni és megkérdezni, tudunk-e segíteni, és ha igen, akkor személyre szabott, egyedi programokkal próbálunk segítségükre lenni. Ma rengeteg állás szűnik meg, és rengeteg export esik ki. Hogy ez hová megy vissza, azon fog múlni, hogy a válság közben ki mennyire képes hosszú távon is gondolkodni. Ha mi most megtesszük a növekedést erősítő lépéseket, akkor azok a munkahelyek, amelyek most megszűnnek, majd visszajöhetnek, meg még több is jöhet Magyarországra. Ha pedig elmulasztjuk ezeket, akkor lehet, hogy másik országba fognak települni azok a munkahelyek, amelyek most itt megszűntek. Ezért óriási a felelősségünk, hogy teszünk-e határozott versenyképesség-javító lépéseket.
- Több jön majd vissza? Ennyire optimista ebben a kérdésben?
- Nem látok más utat. Az a pálya, amelyen Magyarország az elmúlt nyolc-tíz évben haladt, nem folytatható. Nincs alternatíva, pontosabban az az egyre gyorsuló leszakadás alternatívája lenne. Önsorsrontó dolog lenne nem tenni semmit. Vagy mi kezeljük a válságot, vagy a válság kezel minket. Ez utóbbi sokkal fájdalmasabb lenne.
